Csiky Ottó (szerk.): Polgári elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1988)
Az értéket lényegesen befolyásolja az, ha a közös tulajdonban álló ingatlanban az egyik tulajdonostárs is lakik. A mai lakásviszonyok közt ugyanis a vételkedvet nagymértékben befolyásolja, hogy a vevő a házba beköltözhet-e. Nemleges esetben gyakran nem is akad vevő. Mivel az ilyen értékcsökkenést a tulajdonostárs bennlakása okozza (ha más is lakik az ingatlanban, akkor részben), e hátrányos következményt az a tulajdonostárs (esetleg több is), aki nem lakik benn, nem viselheti, mert annak nem okozója, s az ő részén semmiféle ellentétel az értékcsökkenéssel szemben nincs. Elenyészik ez a csökkentő hatás, ha a bénnlakó a perben kijelenti, hogy értékesítés esetén az ingatlanból kiköltözik. Ebben-az esetben ugyanis a bíróság ítéletében a kiköltözési kötelezettséget kimondva az árverési feltételeket és a legkisebb vételárat a bennlakás figyelmen kívül hagyásával, tehát beköltözhetősséggel jelentkező forgalmi érték alapján állapítja meg. Ezért a'bennlakó tulajdonostársat ebben a kérdésben nyilatkozattételre kell felhívni. Ha a bénnlakó tulajdonostárs nem vállal kötelezettséget a kiköltözésre, a bíróságnak —raz értékesítés lehetőségének előmozdítása és minél kedvezőbb vételár elérése érdekében — meg kell vizsgálni, hogy a bennlakó tulajdonostárs által használt lakás terje*delme nem haladja-e meg azt az indokolt mértéket, amelyhez neki és családjának méltányos "igénye van. Igenlő esetben bennlakásának erre a mértékre szorítása, esetleg a lakásnak más részében való elhelyezése jogos érdekét értékesítés esetén nem sérti, s íeá nézvé'nem is méltánytalan, mert a tulajdonostársak hátrányára nem élvezhet előnyöket, s emellett a vételár neki jutó része is nagyobb lesz. Ha a magához váltásra a bennlakó tulajdonostárs lesz köteles, illetőleg jogosult, a bennlakás értékcsökkenő hatását elvileg egészen neki kellene viselnie. Ugyanez a helyzet árverési értékesítés esetén is,"bá*r á lakáshasználat terjedelmének szűkítése esetén kisebb mértékben. Ezért ilyen esetelcben a bíróságnak kétféle forgalmi értéket kell megállapítania. Egyrészt azt, amely á bennlakó tulajdonostárs bennlakása nélkül az ő lakásába való beköltözés esetért' elérhető" lenne. Másrészt azt, amely a bennlakás figyelembevételével elérhető. A nagyobb érték alapján kell megállapítani a benn nem lakó tulajdonostársnak a tulajdoni háhyad alapján jutó magához váltási értéket (vételárat), árverési értékesítés esetén-pfedig ázt az összeget, amely tulajdoni hányada alapján neki jut. Ha az ítéletben megállapított legkisebb árverési vételárnál magasabb vételárat érnek el, a többlet a tulajdonostársak között abban az arányban oszlik meg, amilyenben a meghatározott legkisebb vételár megoszlana. Ezt a számítási módot sem lehet'azonban rnindig mereven alkalmazni, mert az néha indokolható méltánytalan eredménnyel járhatna. Meg kell tehát ilyen esetekben Vizsgálni, hogy a bennlakó tulajdonostárs hogyan került az ingatlanba, nem a többi tulajdonostárs akaratából-e és az ő érdekükben is; nem őreá hárult-e a szülők közvetlen gyámolítása, akik éppen ezért tartották őt maguknál, míg a testvérek — a későbbi tulajdonostársak — a lakáskérdésüket másként oldották meg. Külön ki kell emelni, hogy a különváltan élő vagy a volt házastársak közös ingatlanának megosztása esetén is előfordul, hogy a közös ingatlanban csak az egyikük 95
