Csiky Ottó (szerk.): Polgári elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1988)

elbirtoklási időn át sajátul szakadatlanul birtokol. Az elbirtoklás megállapításának tehát ilyenkor sincs akadálya. E példaszerű eseteken kívül is adódhatnak tényállások, amelyek alapján a tulajdonostárssal szemben az elbirtoklás megállapítása indokolt lehet. Mivel azonban a Ptk. 140. §-a a tulajdonostársak számára külön magatartási szabályt is állít fel, és a tulajdonostársak közösségének jellege a megkárosításra, erőszakoskodásra, alattomos eljárásra is alkalmat nyújt, ezért az ilyen igényeknél a tényállásnak fokozott szigorúsággal történő vizsgálata indokolt. PK 5. szám A vadászterületen elejtett, elfogott vagy elhullott vad annak a vadászatra jogosultnak a tulajdonába kerül, amelyiknek a vadászterületén az elejtés, elfogás vagy elhullás történt, feltéve, hogy a vadászati jogosultsága erre a vadra kiterjedt. Ilyen jogosultság hiányában a vadon az a más vadászterületen vadászatra jogosult szerez tulajdonjogot, amelyiknek területéről a vad kiváltott, feltéve, hogy az elejtett, elfogott vagy elhullott vadra jogosult volt vadászni. I. A Ptk. 128.§-ának(l) bekezdése szerint a vadak az állam tulajdonában vannak. A (2) bekezdés pedig azt mondja ki, hogy a vadászterületen elejtett, elfogott vagy elhullott vad a vadászatra jogosult tulajdonába kerül. A Ptk. említett szabályaihoz kapcsolódnak az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló — az 1970. évi 28. számú törvényerejű rendelettel módosított — 1961. évi VII. számú törvény (a továbbiakban: EVT.) 32. §-ának a rendelkezései. Az (1) bekezdés szerint a vadászati jogot állami szervek útján, saját (üzemi) kezelésben hasznosítja, vadásztársaságok, illetve a vadásztársaságok országos szövetsége részére haszonbérbe adja vagy átengedi. A (2) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy az (1) bekezdésben meghatározott szervek (vadászatra jogosultak) a vadászati jogot másra nem ruházhatják át, bérkilövési szerződést azonban köthetnek e célra alakult vadásztársaságokkal, illetve olyan magánszemélyekkel, akiknek vadászjegyük vagy vadászati engedélyük van. A vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló — több rendelettel módosított - 30/1970. (XII. 24.) MÉM számú rendelet (a továbbiakban: Vr.) 6. §-ának(l) bekezdése értelmében azonban a bérkilövési szerződés nem jelenti a vadászati jog átruházását. A bérkilövő tehát nem tartozik az EVT. 32. §-ának (1) bekezdésében meghatározott „vadászatra jogosultak" közé. A Vr. 2. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a vadgazdálkodást és vadászatot csak vadászterületté nyilvánított területen szabad gyakorolni, amely a (2) bekezdés értelmében pontosan körülhatárolt vadgazdálkodási egység. A 15. § (5) bekezdése pedig azt mondja ki, hogy a megyei szakigazgatási szerv megtilthatja egyes vadászterületeken a szarvas és a dám vadászatát, ha az értékes szarvas-, illetőleg dámállomány védelme ezt szükségessé teszi. Az említett rendelkezések értelmében tehát az állam az őt megillető vadászati jog 82