Csiky Ottó (szerk.): Polgári elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1988)

PK 2. szám Aki a Ptk. 118. §-ának (2) bekezdésében meghatározott valamely feltétel hiányában a dolgon nem szerez tulajdonjogot, a dolog kiadása ellenében nem követelheti a dologért nyújtott ellenszolgáltatás megtérítését a tulajdonostól. Annak eldöntésénél, hogy a bűncselekmény útján szerzett dolog vevője követelheti-e a dolog kiadása ellenében a vételár megtérítését a tulajdonostól, a tulajdonjog megszerzésére vonatkozó szabályokból kell kiindulni. A Ptk. 117. §-ának (1) bekezdése szerint átruházással — ha a törvény kivételt nem tesz — csak a dolog tulajdonosától lehet a tulajdonjogot megszerezni. Ez alól a szabály alól a törvény a forgalom biztonsága érdekében meghatározott szűk körben kivételt tesz. A Ptk. 118. §-a a nemtulajdonostól való tulajdonszerzést illetően különböztet a kereskedelmi forgalomban eladott és a kereskedelmi forgalmon kívül értékesített dolog, illetőleg az ilyen dolgokon való tulajdonszerzés között. Az eló'bbi esetben nagyobb teret enged a nemtulajdonostól való tulajdonszerzésnek, az utóbbi esetben pedig egészen szűk körben teszi ezt lehetővé. A Ptk. 118. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a kereskedelmi forgalomban eladott dolgon a jóhiszemű vevő akkor is tulajdonjogot szerez, ha a kereskedő nem volt tulajdonos. Ilyen esetben tehát két feltétele van a tulajdonjog megszerzésének: a kereskedelmi forgalomban történő vétel és a vevő jóhiszeműsége. A (2) bekezdés értelmében kereskedelmi forgalmon kívül is tulajdonjogot szerez az, aki jóhiszeműen és ellenszolgáltatás fejében olyan személytől szerzi meg a dolgot, akire azt a tulajdonos bízta. A kereskedelmi forgalmon kívüli tulajdonszerzésnek tehát három együttes feltétele van: a vevő jóhiszeműsége, a dologért ellenszolgáltatás adása és a dolognak olyan személytől megszerzése, akire azt a tulajdonos bízta. Olyan esetekben, amikor a kereskedelmi tevékenységet kifejtő szervezet vásárolt dolgot eladás céljára, nem kereskedelmi forgalomban történt vételről van szó, tehát a Ptk. 118. §-ának (1) bekezdésében foglalt — a kereskedelmi forgalomban történt eladásra vonatkozó — rendelkezés nem alkalmazható, mert ez a szabály csak a kereskedelmi forgalomban történt eladásokra vonatkozik, nem pedig arra az esetre, amikor a kereskedő vásárol vagyontárgyakat magánszemélytől az üzlete körében. Az ilyen vásárlásokra a Ptk. 118. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. Ezek szerint pedig az is feltétele a nem tulajdonostól való tulajdonszerzésnek, hogy a vevő olyan személytől szerezze meg a dolgot, akire azt a tulajdonos bízta. Minthogy a bűncselekménnyel szerzett dolog eladása esetén a vevő nem ilyen személytől vásárolja a dolgot, ezért a tulajdonjogot nem szerzi meg. Ez egyben azt is jelenti, hogy a tulajdonos a tulajdonjogát nem vesztette el, s éppen a tulajdonjoga alapján követelheti a dolog kiadását. A Ptk. 194. §-a a dologra fordított költségekről rendelkezik, mégpedig mind az(l), mind pedig a (2) bekezdésben, s ezen a körön belül különböztet a szükséges és a hasznos költségek között. Ha tehát a bűncselekmény útján szerzett dolgot értékesítő személynek a dologért kifizetett vételár nem tekinthető a dologra fordított költségnek, 78