Csiky Ottó (szerk.): Polgári elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1988)

Elegendő tehát, ha a szerződő felek személye és eladói vagy vevői minősége (szerző­déses állása) az aláírásokból vagy az okirat egyéb tartalmából kétségtelenül meg­állapítható. b) A vétel tárgyának megjelölésére vonatkozóan a törvény ugyancsak nem tar­talmaz közelebbi rendelkezést. Külön rendelkezés hiányában tehát az ingatlanra vonatkozó szerződés érvényessége elismerhető akkor, ha az adásvétel tárgya magá­ból az okiratból nem állapítható meg ugyan minden kétséget kizáró bizonyossággal, de nyilvánvaló, hogy a felek előtt a szerződés tárgya nem volt kétséges, így főleg akkor, ha az okirat utalásából vagy a megállapodás megkötésének — az okirat tartalmával szoros kapcsolatban álló — körülményeiből, továbbá a feleknek a szerződés teljesítésére irányuló magatartásából kétségtelenül kiderül, hogy a felek szerződési akarata melyik ingatlan adásvételére vonatkozott. így például elegendő az ilyen meghatározás: „Eladom a pécsi házamat", feltéve, ha az eladónak Pécsett csak egy házingatlana van. A felek magatartásából pedig a vétel tárgyára kétségtelenül következtetni lehet például akkor, ha az adásvétel az ingatlan közös megtekintésével történt, továbbá, ha az ingatlannak a vevő birtokába adása közös akarattal megtörtént, vagy ha a vevő önkéntes birtokba helyezése ellen az eladó nem emel kifogást stb. c) Gyakran megtörténik, hogy az ingatlan adásvételére vonatkozó szerződésben a felek a közöttük létrejött megállapodás valódi tartalmától eltérően tüntetik fel az eladott ingatlan vételárát. A valóságos vételártól eltérés — a vagyonátruházási illeték csökkentése céljából — rendszerint úgy jelentkezik, hogy a felek alacsonyabb vételárat tüntetnek fel. Előfordul azonban a valóságosnál nagyobb vételár feltün­tetése is, különösen akkor, ha a felek az adásvételi szerződéssel a részbeni ajándéko­zást kívánják leplezni. Az ilyen színlelt szerződés — figyelemmel a Ptk. 207. §-ának (4) bekezdésére — érvényes ugyan, természetes azonban, hogy az érvényességtől füg­getlenül illetékjogi és büntetőjogi következményekkel járhat. Éppen ezért, ha ille­tékrövidítési célzattal a vételárnak eléggé el nem ítélhető színlegessége megállapítást nyer, a bíróságnak feladata, hogy — szükség esetén haladéktalanul, de a per be­fejezése után feltétlenül — az illetékügyi hatóságot minden esetben, ha pedig bűn­cselekmény is fennforog — a Be. 122. §-ának (2) bekezdése értelmében — az ügyészt is értesítse. A szerződés érvényességéből folyik, hogy a szerződés teljesítése során a vevő a teljes vételárért tartozik helytállni, azaz az eltitkolt vételárrészért is. Ugyancsak az érvényesség következménye az is, hogy az eltitkolt vételárrész tekintetében az állam javára való marasztalásra az eltitkolás okából nem kerülhet sor. Ennek ugyanis a Ptk. 237. §-a szerint előfeltétele lenne a szerződés érvénytelensége. De nincs helye ilyen esetben az állam javára marasztalásnak a Ptk. 361. §-a alapján sem, mert az egyrészről éppen az eladót érintené, akinek részéről nincs jogalap nélküli gazdago­dás, másrészről a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti értékaránytalanságra vezethetne — végül azért sem, mert a felek közötti szerződéses jogviszony önmagá­ban kizárja a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazását. 45

Next

/
Thumbnails
Contents