Csiky Ottó (szerk.): Polgári elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1988)

tartóssága folytán jelentkezhet olyan súllyal, amely — az összes körülmény számbavételével — alapot adhat a nem vagyoni kár megtérítésére való kötelezésre. A súlyosság és tartósság jelen esetben való szoros kapcsolatára és összefüggésére utal a törvénynek a 354. §-hoz fűzött indokolása is. A társadalmi életben való részvétel vagy egyébként is az élet nem tartós vagy nem súlyos megnehezülése tehát nem alapozza meg a nem vagyoni kártérítés iránti igényt. Mindebből az is következik, hogy a nem vagyoni kárért való feleló'sség csak az összes körülmény mérlegelésével súlyosnak, tartósnak tekinthető nem vagyoni hátrány okozása esetében állapítható meg. b) A társadalmi életben való részvételnek vagy egyébként is az életnek a nem vagyoni kártérítésre jogosító megnehezülését csakis az ebből a szempontból jelentős valamennyi körülmény együttes mérlegelésével lehet megállapítani. Figyelembe jön minden olyan tényező, amely akadályozza vagy nehezebbé teszi az emberi élet vitelét, a károsult mindennapos élettevékenységét, a társadalmi életbe való bekapcsolódását, az abban való részvételt. E tényezők kimerítő felsorolása nem lehetséges, az életviszonyok alakulása sajátos és változatos helyzeteket idézhet elő. Ezért minden esetben a legnagyobb gondossággal kell vizsgálni, hogy valóban megállapíthatók-e a károkozásnak — különösen a munkavégzés szempontjából — olyan hátrányos következményei, amelyek a károsult életvitelének a nem vagyoni kártérítésre jogosító súlyos megnehezülésével járnak. E vizsgálódásnál — amelynél a károsult károsodás előtti életkörülményeiből kell kiindulni — nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy ugyanazok a tényezők is egyéb tényezőkkel összefüggésben más és más súllyal jöhetnek számításba a nem vagyoni kárpótlásra való igény alapossága szempontjából. Nem vagyoni kár megtérítésének igénylésére főként testi sérülések és egészségkárosodások adhatnak alapot. Körültekintően vizsgálni kell, hogy ezek következményei a károsult számára milyen súlyos megterhelést jelentenek, várható-e, s milyen mértékű javulás a károsult állapotában. Az egész életre vagy legalábbis hosszú időre kiható súlyos hátrány (pl. végtag elvesztése, maradandó és jelentős érzékszervi károsodás, torzulás, bénulás) különösen indokolhatja a kárért felelős személynek a nem vagyoni kár megtérítésére való kötelezését. Ebből a szempontból általában nagy jelentősége van pl. annak, hogy a károkozás következtében mennyire szűkülnek be a munkavállalási, a kulturális, a sportolási, a szórakozási, a biológiai igények kielégítésének lehetőségei. E vonatkozásban figyelemmel kell lenni a károsult korára, egyéniségére, indokoltnak tekinthető igényeire, hajlamaira és korábbi életvitelére is. A károsodás következményei korlátozhatják az életvitel korábbi lehetőségeit, a károsultat a megszokott környezetből való kiválásra kényszeríthetik, nehézkessé tehetik számára a társadalmi érintkezést, az érzelmi élet beszűkülésére vezethetnek, nehezíthetik a családalapítást (házasságkötést) és a családi életet, hátrányosan befolyásolhatják a munkahelyi előrehaladást és általában az egzisztenciális helyzetet, a károsultat más életmódra, más életritmusra való átállásra kényszeríthetik. Mindez pedig kedvezőtlen pszichés hatást is kiválthat. 20