Csiky Ottó (szerk.): Polgári elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1988)

ajándékozó részéről az ajándék, illetőleg a helyébe lépett érték visszakövetelése a megajándékozott örökösétől is. Előfordul pl., hogy idős személyek a náluklényegesen fiatalabb hozzátartozójuknak nagy értékű ajándékot adnak abban a felismerhető feltevésben, hogy a megajándékozott róluk szükség esetén gondoskodni fog, elesett állapotukban támogatja őket. A megajándékozottnak az ajándékozót megelőző elhalálozása az ajándékozó ilyen feltevését — amely nélkül az ajándékozásra egyáltalán nem került volna sor — meghiúsítja. Ilyen kivételes esetben az ajándék visszakövetelhető a megajándékozott örökösétől is, mert meghiúsult az ajándékozónak az a feltevése, hogy a megajándékozott őt túl fogja élni, s így képes lesz a gondozására, támogatására. IV. A Ptk. 582. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés csak az ajándékozót jogosítja fel arra, hogy az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés végleges meghiúsulása címén — meghatározott feltételek megléte esetén — az ajándékot visszakövetelje, illetőleg követelje az ajándék helyébe lépett értéket. Ez a jog tehát az ajándékozó örökösét általában nem illeti meg. Az ajándékozási szerződés természetéből következik, hogy az ajándék visszakövetelése az ajándékozó legszemélyesebb joga. Ha azonban az ajándékozó a visszakövetelés iránt a pert már megindította, a pert az örököse a perbeli jogutódlás általános szabályai (Pp. 61 — 62. §) szerint folytathatja. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy előfordulhatnak olyan esetek, amikor az ajándékozásra az ajándékozót olyan feltevés indította, amely az örökös javára, illetőleg az ő javára is szólt. Ilyen esetben kivételesen az ajándékozó örökösét megilleti a jog, hogy saját nevében követelje vissza az ajándékot, illetőleg követelje az ajándék helyébe lépett értéket. Ez a jog is azonban csak akkor gyakorolható, ha a követelés a feltevés jellegére és az ajándékozás körülményeire tekintettel a társadalmi felfogás szerint indokoltnak mutatkozik. V. A Ptk. 4. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat; a másik fél felróható magatartására azonban az is hivatkozhat, aki maga sem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A törvénynek ez a — polgári jog egyik alapelveként megfogalmazott — rendelkezése nem hagyható figyelmen kívül az ajándék visszakövetelése körében sem. Az ajándéknak az ajándékozás alapjául szolgáló feltevése végleges meghiúsulás címén történő visszakövetelése, illetőleg az ajándék helyébe lépett érték követelése útján az ajándékozó sem juthat ahhoz az előnyhöz, hogy vagyonállományából az ajándékozás folytán már kiesett értéket visszaszerezze, ha a feltevés meghiúsulását a felróható magatartásával saját maga idézte elő. De az ajándékozó nemcsak akkor nem követelheti vissza az ajándékot, illetőleg nemcsak akkor nem követelheti az ajándék helyébe lépett értéket, ha a feltevése meghiúsulását felróható magatartásával maga idézte elő, hanem akkor sem, ha annak a személynek a felróható magatartása vezetett a feltevés meghiúsulására, akire tekintettel — a körülményekből megállapíthatóan — az ajándékozás történt. 197