Csiky Ottó (szerk.): Polgári elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1988)

szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani. Amint erre a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 32. sz. állásfoglalása rámutatott, az érvénytelen szerződés felszámolásakor olyan helyzetet kell teremteni, mint amilyen akkor lett volna, ha a felek a szerződést meg sem kötik. A pénzt szolgáltató félnek tehát vissza kell kapnia az általa szolgáltatott összeget a kifizetésétől számított kamataival együtt. A kamat azért jár, mert az érvénytelen szerződés alapján teljesített szolgáltatás visszakövetelése már a teljesítés időpontjától esedékessé válik, tehát a visszaszolgáltatásra köteles fél ettől kezdve késedelemben van. A visszajáró szolgáltatás teljesítésére kötelezett szerződő fél az állam javára marasztalás esetén is a szerződés érvénytelensége folytán köteles teljesíteni, ezért ilyenkor is olyan helyzetet kell teremteni, mint amilyen akkor lett volna, ha a felek az érvénytelen szerződést meg sem kötik. Ebben az esetben is fennáll tehát a késedelmi kamatfizetési kötelezettség, éspedig most már az állam javára marasztalás folytán. A Ptk. 237. §-ában meghatározott azokban az esetekben azonban, amikor az állam javára marasztalás a bíróság mérlegelésétől függ, a bíróság indokolt esetben a kamatfizetésre kötelezést is mellőzheti. A fentiek megfelelően irányadók a Ptk. 361. §-a (3) bekezdésének az alkalmazása során is. 4. A szerződés érvénytelenségének megállapítása esetén a bíróságnak hivatalból kell rendeznie a felek jogviszonyát. Ezért az állam javára marasztaláshoz szükség van valamennyi szerződő fél perbenállására. Az érvénytelenség azt jelenti, hogy a jogrend a felek által létesíteni szándékolt jogviszonyt nem ismeri el, attól a célzott joghatásokat megtagadja. A szerződés érvénytelenségének megállapítása esetén ezért az ilyen szerződés alapján indult perben a bíróságnak — a Ptk. 237. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazásával — hivatalból kell rendeznie a felek jogviszonyát. Az állam javára marasztalás is a szerződés érvénytelenségének a jogkövetkezménye. Ezért e szankció alkalmazásához szükség van valamennyi szerződő fél perbenállására. Mindez megfelelően vonatkozik az állam javára marasztalásnak a Ptk. 361. §-a (3) bekezdésében szabályozott esetére is. Ilyenkor is szükség van mind a jogalap nélküli gazdagodónak, mind pedig annak a perbenállására, akinek rovására a jogalap nélküli gazdagodás történt. 5. A bíróság minden olyan esetben köteles az ügyészt a Ptké. 32. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással értesíteni, amikor a felek közötti jogviszony jellege folytán, illetőleg a rendelkezésre álló peradatokra figyelemmel az állam javára marasztalás — az adott perben — egyáltalán alkalmazásra kerülhet. Ez a kötelezettség a másodfokon eljáró bíróságot is terheli. Az ügyész a mások között folyamatban levő perben előterjesztett kereset, illetőleg viszontkereset kereteit meghaladóan is indítványozhatja a per alapjául szolgáló jog* viszony folytán teljesített szolgáltatásnak az állam javára megítélését. Ebből következik, hogy a bíróság a perről az ügyészt ilyen esetben is köteles értesíteni. 14