Csiky Ottó (szerk.): Polgári elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1988)

PK 44. szám [ A bíróság a kártérítés módjának megállapításánál nincs kötve a felek kérelméhez, ebben a vonatkozásban tehát a kereseti kérelemhez kötöttség nem érvényesül. A jogellenes károkozónak az általa okozott kárt — hacsak az elvárhatóság bizonyításával nem tudja magát kimenteni — a károsult részére meg kell térítenie. A bíróság a felelős személyt a kár egy részének megtérítése alól csak a Ptk. 338. §-ának (2) bekezdésében megállapított feltételek esetén, tehát kivételesen mentesítheti. A kártérítési kötelezettség azt jelenti, hogy a feleló's személynek a károsultat olyan helyzetbe kell hoznia, amilyenben a károsodás előtt volt. Ez a cél kétféle módon érhető' el, mégpedig vagy az eredeti állapot helyreállítása, vagy pedig a kár megtérítése útján. A Ptk. 355. §-ának (1) — (3) bekezdésében foglalt rendelkezések a felelősségnek ezt a két módját szabályozzák, elsődleges módnak azonban az eredeti állapot helyreállítását tekintik. A kárért felelős személy tehát elsősorban az eredeti állapot helyreállítására köteles, míg kártérítésre a 355. § (1) bekezdése értelmében csak akkor kötelezhető, ha az eredeti állapot helyreállítása nem lehetséges, vagy a károsult a helyreállítást alapos okból nem kívánja. A kár megtérítése történhet pénzben vagy természetben. Ha az eredeti állapot helyreállítására az előbb említett okból nem kerülhet sor, a kártérítés elsődleges módja a pénzbeli megtérítés, míg a természetben való megtérítés kivételes. Ez ugyanis a Ptk. 355.§-ának (2) bekezdése szerint csak akkor alkalmazható, ha a körülmények a kártérítésnek ezt a módját indokolják. A törvény szövege szerint a kárnak természetben való megtérítése különösen akkor lehet indokolt, ha a kártérítés tárgyát a károkozó maga is termeli, vagy az egyébként rendelkezésre áll. Bármilyen módon történjék is azonban a felelősségre vonás, az csak akkor válik teljessé, ha a károsult olyan helyzetbejut, amilyenben a károkozás előtt volt. A Ptk. felelősségi rendszerének az a célja, hogy a károsultat a károsodás előtti helyzetbe hozza, abban a kérdésben azonban, hogy ez a cél milyen eszközökkel érhető el, a döntés jogát már a bíróságra bízza. A károsultnak tehát a Ptk. 355. §-ának (1)—(3) bekezdésében szabályozott módozatok között nincs választási joga, legalábbis olyan értelemben, hogy ehhez a bíróság kötve volna. Minthogy a felelősség elsődleges módja az eredeti állapot helyreállítása, ezt követő sorrendben pedig a kárnak pénzbeli megtérítése, a bíróságnak akkor is vizsgálnia kell a Ptk. 355. §-ának(l) bekezdése alkalmazhatóságának feltételeit, ha a károsult a kártérítésnek a 355. § (2) és (3) bekezdésében megállapított módját kéri alkalmazni. A bíróság tehát a Ptk. 355. §-a (2) és (3) bekezdésében károsult által kért alkalmazása helyett a 355. § (1) bekezdését — és fordítva — is alkalmazhatja. A 355.§ (2) és (3) bekezdésének alkalmazása körében pedig a pénzbeli kártérítés helyett a természetbeni kár147