Csiky Ottó (szerk.): Polgári elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1988)

Ha azonban a fellebbezési bíróság az első fokú ítélet által megítélt tartásdíjat, élet­járadékot vagy baleseti járadékot leszállítja, a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajt­hatónak nyilvánított első fokú ítélet alapján kifizetett tartásdíjnak, életjáradéknak vagy baleseti járadéknak a fellebbezési bíróság ítéletében foglalt marasztaláshoz képest túlfizetésként jelentkező része a kötelezettségnek később esedékes részleteibe is be­számítható. Minthogy a Ptk. 296-297. §-ai a beszámítás jogát a fél részére biztosítják, és annak gyakorlását a bíróság ítéleti felhatalmazásától nem teszik függővé, a túlfizetett tartás­díjnak, életjáradéknak és baleseti járadéknak a később esedékes részletekbe való be­számításánál nem feltétel az, hogy a bíróság ítéletében a beszámítást kifejezetten meg­engedje. Nehogy azonban az egy összegben vagy nagyobb összegben történő beszámítás a jogosult elől létfenntartásának az alapját elvonja, célszerű, ha a bíróság a túlfizetésnek a kötelezettség később esedékes részleteibe való beszámítását maga rendezi, vagyis a feleknek a Pp. 3. §-a szerinti figyelmeztetés mellett történt meghallgatása után maga állapítja meg, hogy a beszámítás milyen részletekben történhet. Ha a bíróság ítélete ilyen irányban nem rendelkezett, annak sincs akadálya, hogy a tartásdíj, életjáradék vagy baleseti járadék jogosultja a kötelezettnek visszajáró túl­fizetés részletekben történő beszámítását a Pp. 217. §-ának(3) bekezdése alapján utó­lag kérhesse. PK 35. szám A baleseti járadék alapjául szolgáló átlagkereset meghatározásánál a keresetet a nyugdíjjárulékkal csökkentett összegben kell figyelembe venni. A Ptk. 357. §-ának (1) bekezdése szerint a balesetet szenvedett személy kereset­veszteségét (jövedelemkiesését) általában a balesetet megelőző egy évben elért rend­szeres kereset (jövedelem) havi átlaga alapján kell meghatározni. Az átlagkereset meghatározásánál azonban a keresetből nyugdíjjárulék címén köte­lezően és rendszeresen levont összeg nem vehető figyelembe. A dolgozók életének, testi épségének vagy egészségének sérelmével kapcsolatos károk megtérítéséről szóló 26/1980. (XII. 20.) MüM számú rendelet 9. §-ának a) pontja akként rendelkezik, hogy a kártérítés összegének kiszámításánál le kell vonni az elmaradt keresetre eső nyugdíjjárulékot. A munkáltatónak az Mt. 62. §-án alapuló felelőssége vonatkozásában tehát a szó­ban levő kérdést jogszabály egyértelműen rendezi, és nem volna indokolt más számí­tási mód alkalmazása a károkozások említett körén kívül eső szerződésen kívüli kár­okozások tekintetében sem. Mindezekre figyelemmel tehát a baleseti járadék alapjául szolgáló átlagkereset meghatározásánál a keresetet — a szerződésen kívüli károkozások körében is — a nyugdíjjárulékkal csökkentett összegben kell figyelembe venni. 130

Next

/
Thumbnails
Contents