Csiky Ottó (szerk.): Polgári elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1988)
A kisajátítási eljárásban az ügyfél fogalmát a 33/1976. (IX. 5.) MT számú rendelet 29. §-a úgy határozza meg, hogy ügyfél a kisajátítást kérő, az ingatlanért járó kártalanításrajogosult tulajdonos, illetőleg szövetkezet, továbbá mindaz, akinek az ingatlanra vonatkozó jogát a kisajátítás érinti (földhasználó, haszonélvező, bérlő, haszonbérlő, az ingatlannyilvántartásból - telekkönyvből — kitűnő egyéb jogosult stb.). Az említett rendelkezésekből nyilvánvaló, hogy ingatlan kisajátítása esetén nemcsak a tulajdonos, hanem más jogosultak (földhasználó, haszonélvező, bérlő stb.) is közvetlenül a kisajátítást kérővel szemben támaszthatnak igényt a kisajátított ingatlanon fennálló joguknak a kisajátítás folytán történt megszűnése miatt. Más a helyzet az ingatlannyilvántartásból (telekkönyvből) ki nem tűnő annak a kötelmi jogosultnak az esetében, aki a kisajátítás elrendelése miatt nem szerezhet az ingatlanra tulajdonjogot. Az ilyen személy ugyanis nem fordulhat közvetlenül a kisajátítást kérő ellen ama kártalanítási összeg iránt, amelyet az a kisajátított ingatlannak az ingatlannyilvántartásból kitűnő tulajdonosa részére már kifizetett. Ilyen esetben a kötelmi jogosult ezt az igényét csak az említett tulajdonossal szemben érvényesítheti. Joga van viszont ahhoz, hogy a kisajátítást kérővel szemben közvetlenül érvényesíthesse a még ki nem fizetett vagy az államigazgatási határozatban megállapított összeget meghaladó kártalanítási összeg iránti igényét. Ez utóbbi esetben azonban az igény érvényesítésének az is feltétele, hogy az említett tulajdonos a kötelmi jogosultnak az ingatlanra vonatkozó tulajdoni igényét elismerje. Ellenkező esetben a kisajátítást kérőn kívül az ingatlannak az ingatlannyilvántartásból kitűnő tulajdonosát is perbe kell vonni annak tűrése végett, hogy a kisajátítást kérő a kártalanítási összeget a kötelmi jogosultnak fizesse ki. PK 28. szám a) A kisajátítási kártalanítás körében a jogszabályban meghatározott határidőn belül olyan igényt is lehet keresettel érvényesíteni, amelyet a tulajdonos az államigazgatási eljárásban nem érvényesített, és amellyel kapcsolatban az államigazgatási hatóság nem rendelkezett. Ilyen igényt a törvényes határidőn belül benyújtott keresetlevéllel megindított kártalanítási perben a perlési határidő után is lehet a Pp. szabályai szerint érvényesíteni. b) Közvetlenül a bíróság előtt érvényesítheti az igényét az az érdekelt is, aki az államigazgatási eljárásban nem szerepelt ügyfélként. a) Az 1976. évi 24. számú tvr. (Tvr.) 19. §-ának (2) bekezdése értelmében — a (3) bekezdésben írt kivétellel — az a fél, aki az államigazgatási hatóság határozatában megállapított kártalanítási összeget sérelmesnek tartja, a határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül az ellenérdekű fél ellen indított perben a bíróságnál kérheti a kártalanítási összeg módosítását. A jogszabály nem tartalmaz olyan megszorító rendelkezést, hogy a tulajdonos a kártalanítás iránti perben csak az államigazgatási eljárásba bevont kártalanítási igényt érvényesítheti. Ennek indoka nyilván 121
