Csiky Ottó (szerk.): Polgári elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1988)

ségeit és a hasznosítással elérhető anyagi előnyöket, továbbá a haszonélvezeti jognak az ingatlan forgalmi értékére gyakorolt hatását. b) Ha a közös tulajdon megszüntetéséhez a tulajdonos és a haszonélvező hozzájárul, vagy a haszonélvezeti joggal terhelt ingatlant közös megegyezéssel szabadkézből értékesítik, és közöttük a vételár, illetőleg a megváltási ár felosztása kérdésében vita merül fel, a haszonélvezeti jog értékét ugyancsak az a) pontban foglaltak szerint kell meghatározni. a) A kisajátításról szóló 1976. évi 24. számú tvr. 7. §-ának (1) bekezdése szerint pénzbeli kártalanítás esetében a kisajátított ingatlanra vonatkozóan más személyt megillető' jogok és az ingatlanra bejegyzett tények — a (4) bekezdésben felsoroltak kivételével — megszűnnek. A (4) bekezdés felsorolásában a haszonélvezeti jog nem szerepel, amiből következik, hogy ez a jog megszűnik akkor, ha a tulajdonos pénzbeli kártalanításban részesül. [Csereingatlannal történő kártalanítás esetén a haszonélvezeti jogot — a 7. § (3) bekezdése értelmében — a jogosult kérelmére a csereingatlanra kell átvinni.] Az említett tvr. 15. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a kisajátított ingatlanra vonatkozóan más személyt megillető jogok megszűnése miatt keletkezett kárt, illetőleg a megszűnt jogok értékét a jogosult részére meg kell téríteni. A haszonélvezőt tehát a haszonélvezeti jogának megszüntetéséért kártalanítás illeti meg. Ha a kártalanításra jogosultak között a jogosultság vagy az összeg felosztása kérdésében vita van és a felek a bírósághoz fordultak, a kártalanítási összeget bírósági letétbe kell helyezni [21/1976. (IX. 15.) PM sz. rend. 6. § d) pont]. Az érdekeltek közötti vitát a bíróságnak kell eldöntenie. Arra vonatkozóan, hogy miként kell meghatározni a megszűnt haszonélvezeti jog értékét, minden esetre irányadó szabályt nem lehet felállítani. Az illetékekről szóló 1986. évi I. törvény 52.§-a az illeték alapjául szolgáló érték megállapítása szempontjából szabályozza a használati jogok értékelését, nem irányadó tehát az érdekeltek között fennálló polgári jogi viszony rendezésénél. Ez utóbbinál a legkülönfélébb tényezők számbavételére és a konkrét jogviszonyok sajátosságainak kellő értékelésére van szükség. Ezért a bíróságnak az eset összes körülményeinek gondos mérlegelésével kell döntenie abban a kérdésben, hogy a megszűnt haszonélvezeti jog értéke címén milyen összeg illeti meg a haszonélvezőt. A döntésnél jelentősége van annak, hogy a haszonélvezeti jog milyen jellegű ingatlant terhelt (lakóház, más építmény, mezőgazdasági művelésre alkalmas föld stb.) és a haszonélvező ténylegesen milyen módon gyakorolta a haszonélvezeti jogát (pl. csak a személyes szükségletei kielégítésére használta-e, vagy pedig jövedelemforrást is jelentett részére). Az értékelés fontos tényezője, hogy milyen életkorú a haszonélvező és általában milyenek a személyi körülményei. Vizsgálni kell az ingatlan hasznosításának lehetőségeit és a hasznosítással egyáltalán elérhető anyagi előnyt, valamint a haszonélvezeti jognak az ingatlan forgalmi értékére gyakorolt hatását. A bíróság csakis az említett és az értékelés szempontjából ugyancsak jelentős 117