Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1983. január - 1986. december (Budapest, 1988)

bályszegése nem szándékos és nem durva jellegű, a jármű feletti uralom elvesztése kisebb fokú gondatlanságra vezethető vissza. Sem a terhelt bűnösségének jellemzőiből, sem a tárgyi tényezők ismérveiből nem vonható le olyan következtetés, hogy a terheltnek a közúti forgalomban járművezetőként való meghagyása a forgalom rendjét és biztonságát veszélyeztetné. Mindezekből következően az adott esetben nem volt törvényes alap a terhelttel szemben járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés kiszabására. Az ítélkezési gyakorlat szerint e mellékbüntetés alkalmazásának előfeltétele az a bírói felismerés, hogy az elkövetőnek a közúti forgalomban való részvétele bizonyos ideig veszélyezteti a közúti forgalom rendjét és biztonságát. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság járművezetéstől eltiltás alkalmazását mellőzte. (B. törv. IV. 508/1982. sz.) (4/1983.) 9877. A közúti járművezetéstől végleges hatályú eltiltás alkalmazásának törvénysértő mellőzése. A járásbíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki ittas járművezetés vétségében, és ezért 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A vádlott korábban négy esetben büntetve volt ittas járművezetés miatt. Legutóbb 1983. július 12. napján ittas járművezetés vétsége miatt a bíróság a vádlottat főbüntetésül 6 hónapi szabadságvesztésre, mellékbüntetésül 15 000 forint pénzbüntetésre és végleges hatállyal a közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Az elbírálás alatt álló ügyben megállapított tényállás szerint a vádlott 1983. július 11. napján a délelőtti órákban nagymennyiségű szeszes italt fogyasztott. Ezután személygépkocsijával a városba ment, ahol a borozóban még tovább ivott, majd dél körül a személygépkocsijával a lakására indult. A vádlott a személygépkocsit a főútvonalon vezette, ahol a vádlottat a rendőrjárőr feltartóztatta és vérvételre előállította. Az orvosszakértői vélemény szerint a vádlott vérében a jármű vezetésekor 2,70— 2,90 ezrelékig terjedő alkohol volt, amely súlyos fokú alkoholos befolyásoltságot eredményezett. A vádlott cselekményével megszegte a KRESZ 4. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt rendelkezést. Az ügyészség a vádlottal szemben járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés kiszabását is indítványozta. A vádlottat a bíróság az 1983. július 12. napján jogerőre emelkedett korábbi ítéletével mellékbüntetésként végleges hatállyal eltiltotta a közúti járművezetéstől. Erre tekintettel a járásbíróság a vádlottal szemben újabb járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés kiszabására nem látott lehetőséget. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtatta meg, hogy a vádlottat mellékbüntetésül a közúti járművezetéstől végleges hatállyal eltiltotta. Tévedett a járásbíróság, amikor a törvényi előfeltételek megléte ellenére a vádlottal szemben járművezetéstől eltiltás mellékbüntetést nem alkalmazott. A vádlott a járművezetésre alkalmatlan. A jármű biztonságos vezetésére nem képes, közlekedésével állandó jelleggel veszélyezteti a közlekedés más résztvevőinek testi épségét, egészségét, a közlekedés biztonságát. A vádlott idült alkoholista is, s emiatt a szeszes ital fogyasztásáról nem tud lemondani. A járművezetésre alkalmatlan személyeket végleges hatállyal kell eltiltani a járművezetéstől. Nem helytálló az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a vádlottal szemben a végleges hatályú eltiltás azért nem alkalmazható, mert ezt a mellékbüntetést a legutóbb eljárt bíróság már kiszabta. A vádlott a bűncselekmény elkövetésekor még nem állt a járművezetéstől való vég79