Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1983. január - 1986. december (Budapest, 1988)

keztetést, hogy a vádlott esetében a próbára bocsátás is elégséges és alkalmas intézkedés a büntetési cél elérése érdekében. A korrupciós jellegű cselekmények elszaporodottságát az elsőfokú bíróság helyesen értékelte súlyosítóként, de ennek a körülménynek a cselekmény tárgyi súlyát meghatározó jelentősége van annál is inkább, mert a vádlott boltvezető beosztásban dolgozott a kereskedelmi egységben, és ebből fakadóan joggal elvárható tőle, hogy ilyen vagy hasonló cselekedetek tanúsításától tartózkodjék, sőt a beosztottjait is megakadályozza abban, hogy korrupciós cselekményt kövessenek el. Minthogy a vádlott terhére megállapított bűncselekmény 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő vétség, és a személyi körülményei is kedvezőek, főbüntetés kiszabása nem indokolt, elégséges és alkalmas a foglalkozástól eltiltás mellékbüntetésnek önálló büntetésként való alkalmazása is. A Btk 258. §-ának (1) bekezdése értelmében azt a dolgot, amely a vagyoni előny tárgya volt, el kell kobozni. Ha az elkobzást nem lehet elrendelni vagy foganatosítani, az elkövetőt — a Btk 77. §-ának (4) bekezdése értelmében — a dolog értékének megfizetésére kell kötelezni. A vádlott által elfogadott 500 forint vagyoni előny a vádlott birtokából visszakerült a vevőhöz, így az adott ügyben annak az elkobzása nem lehetséges. A másodfokú bíróság ezért a Btk 77. §-ának (4) bekezdése alapján a vagyoni előny értékének megfizetésére kötelezte a vádlottat. A Be 214/A. §-ának (2) bekezdése szerint elkobzás önállóan, illetve büntetés vagy intézkedés mellett alkalmazható. Ezért téves az elsőfokú bíróságnak az elkobzás mellőzését érintő indokolása, amely szerint intézkedés mellett elkobzás alkalmazására nincs lehetőség. (Vas Megyei Bíróság Bf. 228/1984. sz.) (213/1985.) 9872. Az autóbuszvezetői foglalkozásának felhasználásával halált okozó testi sértést elkövető terhelttel szemben a cselekmény tárgyi súlyához igazodó szabadságvesztés mellett a gépkocsivezetői foglalkozástól huzamosabb időre történő eltiltás mellékbüntetés kiszabása indokolt. A terheltet a bíróság bűnösnek mondta ki halált okozó testi sértés bűntettében és ezért őt 2 évi, börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő. A terhelt helyi járatú autóbuszvezetőként dolgozott a Volán Vállalatnál. Munkája ellen több kifogás merült fel, elsősorban az utasokat sértő magatartása miatt. Szabálysértés miatt és fegyelmileg is felelősségre vonták. A terhelt az általa vezetett autóbusszal közlekedett a menetrend szerinti járaton. Az autóbusszal az egyik megállóban nem állt meg, hanem attól mintegy 15 méterre — a várakozó utasok integetésére — állította meg a járművet. A felszállni kívánó utasok futva, míg az idős és betegsége miatt is mozgásában korlátozott K. J-né és a 75 éves férje — a sértett — sietős léptekkel indultak az autóbuszhoz. Amikor az utóbbiak az autóbuszhoz értek, a terhelt kijelentette, hogy ittas embereket nem szállít. A házaspár tiltakozott e megjegyzés ellen, K. J-né fellépett a lépcsőkön a buszra, a sértett pedig az idős emberekre jellemző nehézkességgel megkezdte a felszállást. Mindkét lábával az autóbusz második lépcsőfokán állt, és mindkét kezével kapaszkodott a korlátokba. A terhelt — hogy megakadályozza az idős ember felszállását — először a vállát fogta meg, majd mindkét felkarját megragadta, és leküzdve azt az erőt, amellyel a sértett kapaszkodott, egy erőteljes mozdulattal kilökte a sértettet az autóbuszból. A sértett merev testtel zuhant ki úgy, hogy koponyája hátsó része a megemelt járda szegélyéhez csapódott. A sértettnek a kilökés következtében az I. és II. ágyékcsigo70