Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1983. január - 1986. december (Budapest, 1988)

A megyei bíróság az elbírált ügyben (másodfokon) eljárási okokból nem látott szigorított javító-nevelő munkát alkalmazhatónak, a Be 241. §-ában foglalt súlyosítási tilalomra tekintettel. A BK 115. sz. állásfoglalás 7. pontja értelmében a végrehajtandó vagy felfüggesztett szabadságvesztés helyett alkalmazott szigorított javító-nevelő munkát a másodfokú bíróság — a vádlott terhére bejelentett perorvoslat hiányában — nem állapíthatja meg hosszabb tartamban, mint az első fokon kiszabott szabadságvesztés mértéke. Ebből az következik, hogy súlyosítási tilalmat feloldó perorvoslat hiányában — gyakorlatilag — csak 1 évi, illetve ezt meghaladó szabadságvesztés helyett szabhat ki a másodfokú bíróság szigorított javító-nevelő munkát. A jelen ügyben első fokon kiszabott 11 hónapi szabadságvesztés helyett tehát a másodfokú bíróság eleve nem alkalmazhatott szigorított javító-nevelő munkát. A megyei bíróság a szabadságvesztés, illetve a — minimumban meghatározott — közügyektől eltiltás mérséklésére sem látott lehetőséget. Az enyhítést célzó perorvoslatok tehát nem alaposak. Mindezekre tekintettel a megyei bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. (Fejér Megyei Bíróság Bf. 607/1985. sz.) (487/1986.) 9858. A közveszélyes munkakerülés vétségének és a szigorított javító-nevelő munkának megalapozatlan megállapítása, illetőleg alkalmazása. (221/1986.) Részletesen: Btk 266. §-nál. A javító-nevelő munka 49-50. § 9859. Ha az elsőfokú ítélet meghozatala után, a másodfokú határozat meghozatala előtt a terhelt sorkatonai szolgálatra vonul be, a javító-nevelő munkának a fellebbezési bíróság által kiszabása törvénysértő. A járásbíróság a terheltet magánlaksértés bűntette miatt 8 hónapi — börtönben végrehajtandó — szabadságvesztésre és 3000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. A megyei bíróság a járásbíróság ítéletét a büntetést kiszabó részében megváltoztatta és a terheltet 8 hónapi javító-nevelő munkára ítélte, azzal, hogy ezt a büntetést a terhelt vájárként, 10%-os munkabércsökkentés mellett köteles letölteni. A megállapított tényállás szerint a terhelt és felesége házasságát a bíróság felbontotta, és a 3 szobás öröklakás kizárólagos használatára a terhelt feleségét jogosította fel azzal, hogy a terhelt jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználó. A terhelt ezt követően is a lakásban lakott, és a nagyobb szobát használta, míg volt felesége a két kisebb szobát, s azt lánccal is lezárta. A vádbeli napon a terhelt felesége kicserélte a bejárati ajtó zárszerkezetét, de a terheltnek kulcsot nem adott. Amikor a késő esti órákban a terhelt hazatért, a lakásba nem tudott bejutni, ezért kénytelen volt a bejárati ajtót befeszíteni. Ezt követően a terhelt — indulati állapotban — a kisebb szoba lánccal lezárt ajtaját kifeszítette, volt feleségét acul ütötte, és a lakásból kilökte. Az eljárt bíróságok határozatainak a büntetést kiszabó rendelkezései ellen, a terhelt javára emelt törvényességi óvás alapos. A másodfokú határozat meghozatalakor ismert volt az a tény, hogy az elsőfokú íté60