Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1983. január - 1986. december (Budapest, 1988)

kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtása — a feltételes szabadság tartamának sikeres letelte folytán — teljes egészében befejeződött. így a terhelttel szemben csupán egy 6 hónapos szabadságvesztést (2. alatt jelzett) kell végrehajtani, következésképpen az összbüntetés kiszabásának a Btk 92. §-a (2) bekezdésében írt feltételei hiányoznak. Ezért a járásbíróság összbüntetési ítélete ugyancsak törvénysértővé vált, így az említett határozatok hatályon kívül helyezése után az összbüntetési eljárást meg kellett szüntetni. (Legf. Bír. B. törv. II. 869/1982. sz.) (263/1983.) 9850. Nem kerülhet sor a feltételes szabadság megszüntetésére, ha a pártfogó felügyelettel kapcsolatos magatartási szabályokat az elitélt kóros elmeállapotában szegte meg. Az összbüntetésből a megyei bíróság 1984. június 28. napján feltételes szabadságra bocsátotta az elítéltet, egyben elrendelte a pártfogó felügyeletét. Külön magatartási szabályként határozta meg, hogy „köteles állami vállalatnál folyamatos munkaviszonyt létesíteni és rendszeresen dolgozni". A főügyészség átiratában a feltételes szabadság megszüntetését indítványozta a magatartási szabályok megszegése miatt. A megyei bírósági bv. bíró a vonatkozó bizonyítási eljárás lefolytatása után a következőket állapította meg: Az elítélt tényleges szabadulása után jelentkezett a hivatásos pártfogónál, akinek a segítségével 1984. szeptember 26. napján munkaviszonyt létesített és beköltözhetett a munkásszállóba. Ezt követően többször igazolatlanul hiányzott, ismételten voltak nézeteltérései munkatársaival. A vele szembeni figyelmeztetések nem vezettek eredményre. Azokra durván reagált. Mindezek miatt munkahelyéről, majd a munkásszállóból is eltávolították, 1985. március 12. napján pedig megszüntették a munkaviszonyát. Az elítélt — aki társadalmi pártfogóját megfenyegette — 1985. március 18. napján a hivatásos pártfogóval szemben is agresszív magatartást tanúsított, drasztikus kijelentéseket hangoztatott. 1985. március 21. napján — vagyon elleni bűncselekmények miatt — előzetes letartóztatásba helyezték. Mindezek alapján a bv. bíró a Btk 48. §-a (4) bekezdésének 2. fordulatára, az 1979. évi 11. sz. tvr. 96. §-ának b), d) és e) pontjára, a 97. §-ának (3) bekezdésére, a 108/1979. (IK 8) IM sz. utasítás 30. §-a (2) bekezdésére utalva megszüntette az elítélt feltételes szabadságát. A megyei bíróság az ügy felülbírálata során a tényállást megalapozottnak találta, abból a szempontból azonban, hogy a magatartási szabály ismételt megszegése az elítéltnek felróható-e, nem látta az ügyet felderítettnek. Az elítélt ellen a városi bíróság előtt folyó újabb büntető ügyben elmebetegségre utaló adatok merültek fel, a bíróság ezért a szakértők javaslatára elrendelte az elmemegfigyelését. Az elmeszakértői vélemény szerint az elítélt hasadásos elmezavarban szenved. Elmebetegsége képtelenné tette (és teszi) cselekményei következményeinek a felismerésére, illetve arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. A szakértői vélemény szerint feltehetően kb. 5 évvel ezelőtt megindult folyamatról lehet szó. A tüneti képet autizmus, intolerancia, üldöztetés, vonatkoztatásos téves eszmék jellemzik. Az elmebeteg magatartási szabályszegése neki fel nem róható, ennek folytán nem kerülhet sor emiatt a feltételes szabadság megszüntetésére sem. A megyei bíróság mindezeknek megfelelően a főügyészség indítványát elutasította. (Fejér Megyei Bíróság Bf. 330/1985. sz.) (171/1986.) 55