Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1983. január - 1986. december (Budapest, 1988)

feltételezésére. A vádlottnak erre sem volt oka, ugyanis könnyen meggyőződhetett volna arról is, hogy a sértett kezében semmiféle eszköz nincs. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletnek a jogos védelmi helyzetre, illetve annak túllépésére [Btk 29. §-ának (3) bekezdése] vonatkozó megállapításait mellőzte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó elveket helyesen alkalmazta, a bűnösségi körülményeket maradéktalanul felsorolta és ekként törvényes a büntetés mértékét megállapító ítéleti rendelkezés. E büntetésnek további enyhítése, illetve a szabadságvesztésnek próbaidőre történő felfüggesztése a cselekmény kiemelkedő tárgyi súlyára tekintettel kizárt. (Legf. Bír. Bf. I. 1182/1981. sz.) (261/1983.) 9835. A jogos védelem szükséges mértékének a felismerésére vonatkozó képességet eltérően kell megítélni a felnőttkorú és a serdülőkorban levő fiatalkorú esetében. A megyei bíróság társtettesként elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt az I. r. vádlottat 2 évi — végrehajtásában 4 évi próbaidőre felfüggesztett — szabadságvesztésre ítélte; a fiatalkorú II. r. vádlottat pedig próbára bocsátotta, megállapítva, hogy ez idő alatt pártfogó felügyelet alatt áll. Az ítéleti tényállás szerint az iskolai végzettség nélküli I. r. vádlott a pályaudvaron ismerkedett meg a sértettel és élettársi kapcsolat alakult ki közöttük. A sértett az I. r. vádlott lakásába költözött, aki együtt élt a 15. életévében levő fiával, a II. r. vádlottal. Az élettársi kapcsolat nem volt harmonikus, mert a sértett iszákos életmódot folytató férfi volt, aki sehol nem dolgozott, az I. r. vádlottól állandóan pénzt követelt, s nemegyszer tettlegesen bántalmazta a fiával, a II. r. vádlottal együtt. Ezért az I. r. vádlott a sértettet a lakásból kiutasította. Ezt a sértett nem vette tudomásul és a vádbeli napon a délutáni órákban a vádlottak távollétében betörte a lakásuk ablakát és azon át behatolt a szobába, ahol az I. r. vádlott 500 forint értékű karóráját, továbbá a nadrágja zsebéből 300 forintját elvette. Ezután ittas állapotban elaludt. A vádlottak 20 óra után érkeztek a lakásukra és ott találták a sértettet. Az I. r. vádlott az óráját és pénzét kereste és emiatt a sértettel hajnalig veszekedtek. Az I. r. vádlott ismételten kiutasította a sértettet a lakásból, aki másnap reggel eltávozott. A vádlottak a betört ablakot egy farostlemezzel beszegezték. A vádlottak ezen a napon 19 óra tájban lefeküdtek aludni. A sértett 20 óra körül ittasan megjelent, átmászott a kapun, a bezárt ajtót rugdosta, közben hangosan szidta és fenyegette a vádlottakat. Erre ébredt fel az I. r. vádlott, és mivel a sértett az ablak farostlemezét nyomta befelé, az I. r. vádlott azt megpróbálta belülről kifelé nyomni, hogy ezáltal a sértettnek a szobába történő bemászását megakadályozza. A fizikai erőfölényben levő sértett a farostlemezt beszakította, jobb lábát az ablakpárkányon betette és felsőtestével behatolt. Ekkor ébredt fel a fiatalkorú II. r. vádlott. Felkelt az ágyból, felgyújtotta a villanyt és az anyja segítségére sietett, ő is tolta kifelé a farostlemezt, de eredménytelenül. Miután az I. r. vádlott látta, hogy a sértettel nem bírnak, megijedt és felszólította a fiát, hozza oda a tűzhely mellől a nyeles baltát, mert különben — mint mondta — „Fiam, itt döglünk meg!" A fiatalkorú vádlott a baltát az anyja kezébe adta, aki azt nyelénél két kézben fogva, felülről lefelé irányítottan, közepesnél nagyobb erővel a balta élével a sértettet ötször fejbe sújtotta. Az első ütéstől a sértett megszédült, fejét a vér elöntötte, egy pillanatra az eszméletét is elvesztette, de ezt követően továbbra is be akart a szobába hatolni. Ezt észlelve a fiatalkorú vádlott ugyancsak ijedtségből és menthető felindulásból ki41