Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1983. január - 1986. december (Budapest, 1988)

Szándékosság és gondatlanság 13 -15. § 9799. Súlyos testi sértés szándékos alakzatára nem lehet következtetni önmagában abbóh hogy a bántalmazás szándékos volt. A járásbíróság a terheltet gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétségében mondta ki bűnösnek, és ezért 60 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egy napi tétel összegét 100 forintban határozta meg. A terhelt előzetes szóváltást követően ellökte az anyósát, aki a lökés következtében elesett, és bal csuklója eltörött. Az így bekövetkezett sérülés tényleges gyógytartama 60 napra tehető. Az ítéletnek a minősítésre vonatkozó rendelkezése miatt emelt törvényességi óvásban kifejtett álláspont szerint a terhelt szándékosan bántalmazta a sértettet, ez esetben pedig szándékosan elkövetett súlyos testi sértés bűntettéért felel, akár szándékosan, akár gondatlanul idézte elő ezt az eredményt. Az adott esetben a terhelt indulatos vita közben szándékosan lökte el a sértettet. Nem kívánt neki 8 napon túl gyógyuló sérülést okozni, a tőle elvárható körültekintés tanúsítása esetén látnia kellett volna, hogy az idős asszony súlyos sérülést szenvedhet, ha a betonjárdára zuhan. Csonttöréséért tehát a felelősség gondatlanság formájában megállapítható, és így a cselekmény helyesen a Btk 170. §-ának (2) bekezdésébe ütköző súlyos testi sértés bűntetteként minősül. A törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak. Téves az az álláspont, hogy a bántalmazás szándékossága és az ennek következtében létrejövő — és gondatlanságból előidézett — súlyos testi sértés a Btk 15. §-ára figyelemmel minden esetben megalapozza a szándékos súlyos testi sértés megállapítását. Önmagában a bántalmazásra irányuló szándék ennek a megalapozására nem alkalmas. A tudatnak egyenes vagy eshetőleges formában legalább a 8 napon belül gyógyuló sérülés lehetőségét át kell fognia ahhoz, hogy a gondatlan eredményért, mint minősítő körülményért a felelősség megállapítható legyen. A megállapított tényállásból nem vonható le olyan következtetés, hogy a terhelt szándéka — akár eshetőleges formában is — a sértett testi sérülése keletkezésének a lehetőségét átfogta. Az elsőfokú ítéletből kitűnően a terhelt szándéka kizárólag a sértett ellökésére irányult és a testi sérülés vonatkozásában gondatlanság terhelte. A terhelt a cselekmény elkövetésekor a tőle elvárható körültekintést nem tanúsította és ezzel összefüggésben jött létre 8 napon túl gyógyuló sérülés. Ezért az elsőfokú bíróság részéről a cselekménynek gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétségeként minősítése nem kifogásolható. Ez okból a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvást elutasította. (B. törv. III. 322/1983. sz.) (3/1984.) 9800. A testi sértésért való büntetőjogi felelősség téves megállapítása. (222/1983.) Részletesen: Btk 170. § (4) bekezdésnél. 9801. Foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetés vétsége esetén hanyagság helyett tudatos gondatlanság megállapítása. (345/1983.) Részletesen: Btk 171.§-nál. 23