Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1983. január - 1986. december (Budapest, 1988)

A megyei bíróság az irányadó tényállás téves értelmezésével jutott arra az álláspontra, hogy a terhelt tevékenysége nem viseli magán a befolyással üzérkedés törvényben írt ismérveit. A terhelt azt mondta az egyik örökösnek, hogy valójában nem jár pénz nekik, de lehet, hogy mégis el tudja intézni, hogy megkapják azt. Ezzel egyértelműen arra utalt, hogy a végső döntésre jogosult igazgatót befolyásolni fogja. Az ilyen esetekben a befolyással üzérkedéssel halmazatban nem valósul meg a csalás, illetve annak kísérlete. A befolyással üzérkedés egyik elkövetési módja: előny kérése színlelt befolyás érvényesítése végett. Ez a magatartás szükségképpen feltételezi a másik fél tévedésbe ejtését, a csalás egyik tényállási elemét és magában foglalja a jogtalan haszonra törekvést, valamint a károkozási szándékot is. A befolyással üzérkedés az adott esetben tehát speciális törvényi tényállás a csalás tényállásához képest, s ezért az utóbbi bűncselekmény csupán látszólag valósul meg (látszólagos alaki halmazat). Nem állapítható meg ugyanígy a befolyással üzérkedés a vesztegetéssel bűnhalmazatban akkor, ha a két tényállás alapjául szolgáló magatartás azonos. Ilyen esetekben az azonos jogtárgyat sértő és súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett vesztegetés mellett nincs helye a befolyással üzérkedés [Btk 256. § (3) bek.j vétsége megállapításának. A halmazat ez esetben is látszólagos (konszumpció), a többszörös tényállásszerűség mellett a bűncselekmény fogalmának többi ismérve: a többszörös társadalomra veszélyesség és a többszörös bűnösség, nem valósult meg. Mindezekből az következik, hogy a terhelt szóban levő cselekménye kizárólag a Btk 252. §-ának (1) bekezdésében meghatározott vesztegetés vétségének minősül. (B. törv. III. 718/1983. sz.) (253/1984.) 9773. A társadalmi vagyon sérelmére elkövetett bűncselekménnyel együtt a személyi tulajdont sértő lopást bűnhalmazatban kell megállapítani. A megyei bíróság a vádlottat különböző vagyon elleni bűntettek miatt halmazati büntetésül 8 évi — börtönben végrehajtandó — szabadságvesztésre, valamint a közügyektől 7 évi eltiltásra ítélte, és elrendelte a kényszergyógyítását. Az alkoholista életmódot folytató vádlott mintegy másfél éven át különböző vállalatok, intézmények, szövetkezetek és néhány magánszemély sérelmére rendszeres haszonszerzés céljából, általában az éjszakai órákban, dolog elleni erőszakkal vagyon elleni bűncselekményeket követett el, és összesen 1 015 289 forint kárt okozott, amelyből lefoglalás útján 460 650 forint térült meg. A vádlott talált egy személyi igazolványt, és abba a saját fényképét ragasztotta be, majd az igazolványt magánál tartotta azzal a szándékkal, hogy tettenérés vagy igazoltatás esetén azt felhasználja. Amikor a vádlott a korábban lopott vásárlási utalványokat kísérelte meg beváltani, az igazoltatása alkalmával a hamisított személyi igazolványt felhasználta. A Legfelsőbb Bíróság az egyébként megalapozott tényállást úgy helyesbítette, hogy a Z-i irodaházból eltulajdonított zsebrádió az ott dolgozó Sz. Z-né személyi tulajdona volt; a vendéglátóipari vállalat irodahelyiségéből eltulajdonított táskarádió és az egyik számológép pedig T. P-né, míg a másik számológép R. Gy. tulajdona volt. Az elsőfokú bíróságnak a vádlott bűnösségére vont következtetései a helyesbített tényállás figyelembevételével is helyesek, a cselekmények minősítése azonban a tényállás módosítása következtében egyes esetekben téves. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának 12. számú állásfoglalásában foglaltak értelmében, ha az elkövető a társadalmi vagyon sérelmére megvalósított 17