Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

hát a büntetésvégrehajtási bíró, amikor a feltételes szabadság megszüntetésére vonatkozó indítványt elutasította. Ezért a megyei bíróság a büntetésvégrehajtási bíró határozatát helyben hagyta. (Győri Megyei Bíróság Bf. 523/1980. sz.) (130/1981.) 8549. Ha a terheltet a Btk hatályba lépését megelőzően az 1961. évi Vtörvény rendelkezései alapján bocsátották feltételes szabadságra, a lejárati idő számítása szempontjából is a korábbi törvény rendelkezései az irányadók. A járásbíróság a terheltet magánlaksértés bűntette és más bűncselekmények miatt 1 évi és 5 hónapi szabadságvesztésre, továbbá a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte, elrendelte a járásbíróság korábbi ügyében engedélyezett feltételes szabadság megszüntetését, egyben megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. Ugyanez a járásbíróság a két büntetést összbüntetésbe foglalta és az összbüntetés tartamát 4 évi és 2 hónapi szabadságvesztésben állapította meg. A járásbíróság ítéletének a feltételes szabadság megszüntetésére és feltételes szabadságból való kizárásra vonatkozó rendelkezése, továbbá az összbüntetés meghozatala miatt emelt törvényességi óvás alapos. A terheltet a járásbíróság korábban 3 évi szabadságvesztére ítélte. A terhelt ebből a büntetésből 1/4 kedvezménnyel 1979. február 1. napján szabadult. A büntetés — a feltételes szabadság hiányában — 1979. augusztus 27. napján telt volna le. A terhelt az újabb bűncselekményt 1979. október 13. napján, tehát a feltételes szabadság lejárta után követte el. Az eljárt járásbíróság a feltételes szabadság megszüntetését azzal indokolta, hogy a Btk 48. §-ának (1) bekezdése szerint a feltételes szabadság tartama azonos a szabadságvesztés hátralevő részével, de legalább egy év, ezért a feltételes szabadság csak 1980. január 31. napján járt volna le. Ez az álláspont téves, a bíróság ugyanis tévesen értelmezte az 1979. évi 5. sz. tvr. (Btké) 4. és 6. §-ában foglalt rendelkezéseket. A 4. § szerint, amennyiben a későbben felsorolt rendelkezésekből más nem következik, a Btk hatálybalépése előtt jogerőre emelkedett határozattal kiszabott fő- és mellékbüntetést, illetve elrendelt intézkedést a korábbi jogszabály alapján kell végrehajtani. E fő szabály alól a tvr-ben a feltételes szabadságnál csupán annyi kivétel van, hogy a Btk hatálybalépése előtt jogerősen szabadságvesztésre ítélt az új törvény rendelkezései szerint bocsátható feltételes szabadságra. A terheltet azonban 1979. február 1. napján, vagyis a Btk hatálybalépése előtt bocsátották feltételes szabadságra, tehát az az eset, amikor — kivételként — az új törvényt kell alkalmazni, az ő ügyére nem vonatkozik. A korábbi törvény szerint a feltételes szabadság tartama azonos a hátralevő büntetéssel, így a terhelt esetében ez 1979. augusztus 27. napján lejárt. Minthogy a terhelt az újabb bűncselekményt 1979. október 13. napján, vagyis a feltételes szabadság lejárta után követte el; a feltételes szabadság megszüntetése, valamint az abból való kizárás törvénysértő. A terhelt feltételes szabadságát ezért nem lehet megszüntetni, és nincs olyan büntetés, amelyet összbüntetésbe kellene foglalni. A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel megállapította, hogy a meg89