Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

tés okozásának nyilvánvaló szándékával ütött, és a folyamatos támadásra irányuló szándékához kétség sem férhetett. A vádlott a számára már rendkívül megalázó, folyamatos jogtalan sértetti támadás feltartóztatása érdekében — és semmiképpen nem a megtorlás szándékával — az erőfölényben levő támadó ellen eszköz használata nélkül s egyetlen, nem túl nagy erejű ütéssel védekezett, s ezzel az elhárítás szükséges mértékét sem lépte túl, A cselekményt tehát jogos védelemben követte el. A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ezért a Be 260. §-a alapján az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlottat a Be 214. §-a (3) bekezdése c) pontjának első fordulata alapján a Btk 22. §-ának f) pontja szerinti büntethetőséget kizáró okból az életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt ellene emelt vád [Btk 170. §-ának (5) bekezdése] alól felmentette. (Legf. Bír. Bf. V. 833/1981. sz.) (224/1982.) 8524. 15. sz. irányelv: az élet és a testi épség büntetőjogi védelméről. Részletesen: Btk 166. § (1) bekezdésnél. 8525. II. Jogos védelem esetén az elhárítás szükséges mértékének ijedtségből vagy menthető felindulásból túllépése. (446/1982.) Részletesen: Btk 83. §-nál. A végszükség 30. § 8526. Végszükség nem állapítható meg, ha a veszélyhelyzetet az elkövető szándékos magatartásával, öncsonkítási célzattal maga idézte elő. A terheltet a járásbíróság hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt mint visszaesőt 3 hónapi — börtönben végrehajtandó — szabadságvesztésre ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő. A terhelt a büntetésvégrehajtási intézetben szabadságvesztés büntetését töltötte. A vádbeli napon a fegyelmi büntetésként magánzárkában tartózkodó terhelt közölte az egészségügyi bv. dolgozóval, hogy lázas beteg. A kapott lázmérő higanyos részét a szájába vette és megkérdezte, hogy annak kettéharapása és lenyelése esetén a magánelzárását félbeszakítanák-e. Az egészségügyi bv. őr azonnal értesítette a bv. törzsőrmestert az esetről, aki a helyszínre sietett. A lázmérőt időközben a terhelt kettéharapta. A bv. törzsőrmester felszólította a terheltet a hőmérő darabjainak kiköpésére, s mivel az nem engedelmeskedett, megragadta a nyakát, hogy így kényszerítse utasításának a teljesítésére. Ez az eljárás sem vezetett azonban eredményre, mivel a terhelt a lázmérő darabjait lenyelte, eközben pedig jobb kezével, kisebb erővel három alkalommal gyomor-, illetve oldaltájékon megütötte a bv. törzsőrmestert. A megyei bíróság a járásbíróság határozatát megváltoztatta és a terheltet az ellene emelt vád alól a Btk 30. §-ának (1) bekezdésében meghatározott végszükség mint büntethetőséget kizáró ok miatt felmentette. A felmentést akként indokolta, hogy a megalapozott tényállás szerint a terhelt részére az adott helyzetben váratlan körülményt jelentett, hogy a bv. törzsőrmester a 79