Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

foglalt rendelkezés alkalmazásával is kizárt a büntetőjogi felelősség megállapítása. Rá kell mutatni arra is, hogy a Btk 15. §-ában foglaltak alkalmazása ittas állapotban elkövetett cselekmény tekintetében — az alanyi oldal sajátossága folytán — ugyancsak eltérően érvényesül. Az eredményhez fűződő következményekért való felelősség vonatkozásában is a bíróságnak ugyanúgy a tárgyi külső ismérveket kell vizsgálnia és alapul vennie. Ugyanez a szemlélet érvényesül a ténybeli tévedésről szóló rendelkezésnek [Btk 27. § (1) bek.] az ittas állapotban levő javára alkalmazásánál is. 6. A Btk 25. §-a a 24. § alkalmazását csupán a tudatzavar tekintetében zárja ki. Azok az indokok, amelyek a törvényhozót a hivatkozott rendelkezés megalkotására indították, nyilvánvalóan nem állanak fenn az elmebetegség esetén még akkor sem, ha az mértéktelen alkoholfogyasztásra vezethető vissza. Tehát az ilyen eredetű elmebetegség is feltétlenül kizárja, illetve korlátozza a beszámítási képességet. Az úgynevezett pathológiás (kóros) ittasság különböző formái az elmeműködés olyan időleges jellegű tudatborulással járó zavarai, amelyek minőségileg különböznek a közönséges ittasságtól és a heveny elmebetegséggel egyenlő állapotnak tekinthetők. Ilyen állapot esetén tehát nem a Btk 25. §-a, hanem a 24. §-a érvényesül. Ezzel szemben az idült alkoholizmus önmagában nem tekinthető az elmeműködés olyan zavarának, amely a Btk 25. §-ának érvényesülését kizárná; az idült alkoholista beszámítási képességének korlátozottsága nem feltétlen. Az ilyen elkövető nem mindig szenved elmebetegségben, bár többnyire rendellenes személyiségű. A személyiség fejlődésének zavara (pszichopátia) általában nem zárja ki a beszámítást akkor sem, ha iszákossággal szövődik. Ez az állapot azonban esetleg a személyiség olyan fokú degradációjával járhat, amely már egyenértékű az elmebetegséggel, s ez okból korlátozhatja — esetleg kizárhatja — a beszámítási képességet. A közönséges ittassággal szemben a kóros részegség akkor állapítható meg, ha az alkoholfogyasztó a vele született vagy szerzett károsodásnak, illetve — akár ideiglenes — diszpozíciójának következtében az alkoholtűrő képessége megváltozott (qualitatív és quantitatív intolerancia). A tűrőképesség mennyiségi elváltozását rendszerint az jelzi, hogy viszonylag kis mennyiségű alkoholfogyasztás előzte meg a részegséget. A minőségi elváltozásra különösen az alábbi tünetekből lehet következtetni : a) az érintkezésfelvétel megnehezülése, b) az érzékcsalódások fellépése, c) a magatartás énidegensége, d) a cselekménynek a szituációhoz képest inadekvát volta, e) heves, megokolatlan és túlméretezett indulatkitörés, f) terminális alvás, g) teljes vagy részleges emlékezészavar. Egyes tünetek a szokványos részegségnél is előfordulnak, a kóros részegség esetén is ritkán fordul elő valamennyi tünet együttes jelentkezése. 7. A büntető ügyekben adott elmeszakorvosi elemzések nyilvánvalóvá tették, hogy a teljesen kifejlődött pathológiás részegség alakzata és a típusos részegség között átmeneti esetek is léteznek. Ezek lényegesen különböznek a típusos részegségtől, ugyanakkor azonban téves lenne az ilyen jellegű állapotot is beszámítást kizáró részegségnek tekinteni. 66