Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

8516. Erős felindulásban elkövetettként minősül, ha nem az elkövető Kóros elmeállapota, hanem valamely külső ok hatásaként létrejött és méltányolható körülményből származó felindulás magas foka váltotta ki az ölésre irányuló szándékot. Ilyen esetben a kóros elmeállapot folytán fennálló korlátozott beszámíthatóság a büntetés kiszabása során értékelhető. (405/1982.) Részletesen: Btk 167. §-nál. 25. § 8517. III. sz. BED: az ittas vagy bódult állapotban elkövetett bűncselekményekért való felelősségről. Ha a cselekményt önhibából eredő és a Btk 24. §-ának (1) bekezdése szerinti tudatzavart okozó ittas vagy bódult állapotban követik el — s ez a Btk 25. §-a értelmében az elkövető javára figyelembe nem vehető —, a cselekmény annak tárgyi oldalához képest minősüíhet szándékos vagy gondatlanságból elkövetett bűncselekményként. 1. A büntető törvény célja, hogy védelmet nyújtson a társadalomra veszélyes cselekményekkel szemben, neveljen a szocialista társadalmi együttélés szabályainak megtartására és a törvények tiszteletére (Btk 1. §). E cél elérése érdekében a bűnözést elősegítő, kedvezőtlen társadalmi jelenségekkel és tényezőkkel szemben a büntetőjogi eszközök igénybevételével is szükséges fellépni. Ilyen tényező az alkoholizmus is. A mértéktelen alkoholfogyasztás káros hatása a bűnözés alakulására közismert. Egyes bűncselekményeknél — a dolog természeténél fogva — ez a káros hatás egyáltalán nem vagy nem számottevő mértékben jelentkezik. Ugyanakkor viszont bizonyos bűncselekmények elkövetőinek igen jelentős része a cselekményt különböző fokú italos állapotban hajtja végre. Ide tartoznak különösen kiemelkedő mértékben az ember élete és testi épsége elleni bűncselekmények, továbbá a közlekedést veszélyeztető, valamint a közrend elleni egyes bűncselekmények. Társadalmunk mind erőteljesebb küzdelmet folytat a mértéktelen alkoholfogyasztás ellen. A társadalmi nevelés nyilvánvalóan elsődleges eszközei mellett nem mellőzhető a büntetőjog eszközeinek céltudatos alkalmazása sem az alkoholfogyasztással összefüggő bűnözéssel szemben. A Btk hatékony eszközökkel lép fel az alkoholfogyasztásnak a bűnözést előmozdító hatásával szemben. A Btk 75. és 76. §-aiban foglalt rendelkezések az alkoholisták kényszergyógyítására teremtenek lehetőséget, olyan esetekben, ha a bűncselekmény elkövetése az alkoholista életmóddal függ össze. Tapasztalati tény azonban, hogy nemcsak szokásos alkoholisták, hanem esetileg leittasodó egyének is követnek el bűncselekményeket. A Btk 25. §-a azt a törvényi tilalmat állítja fel, mely szerint a — beszámítási képességet kizáró, illetve azt korlátozó tudatzavarról rendelkező — 24. § nem alkalmazható annak javára, aki a cselekményt önhibájából eredő ittas vagy bódult állapotban követte el. (A továbbiak a bódult állapotban elkövetett cselekményre is vonatkoznak.) 2. A Btk 24. §-ának (1) bekezdése szerint nem büntethető, aki a cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában — így különösen elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban vagy személyiségzavarban — követi el, amely képtelenné teszi a cselekmény kö63