Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

terjeszteni elfogultsági kifogást egy járásbíróval szemben. Az irodavezető kérdésére a terhelt elmondta, hogy az ügyében eljáró járásbíró a peres el­lenfelének, V- K.-nak az iskolatársa volt, jó barátja, részére mindent elin­téz, melyet V. K. pénzzel is honorál. Ekkor az irodavezető közölte a ter­helttel, hogy az állítása képtelenség, ugyanakkor felvilágosította, hogy el­fogultsági kifogását a járásbíróság elnökénél terjessze elő. A terhelt meg­ismételte, hogy az általa elmondottak megfelelnek a valóságnak. Az irodavezető közölte a járásbíróval a történteket, a járásbíró pedig a tárgyaláson a jegyzőkönyvben rögzítette az irodában történteket s erre nézve a terheltet megnyilatkoztatta. A terhelt előadta, hogy „ezt a nyi­latkozatomat most is változatlanul fenntartom, mert V. K. mondta ezt ne­kem a szőlőben, hogy a bíró úr részére mindent megcsinál, pénzt is adott neki, baráti viszonyban vannak, mindent elintéz a részére". Ezután a járás­bíró az elnöknél elfogultsági kifogást jelentett be. Az eljárás során megállapítható volt, hogy a járásbíró V. K.-t nem is­merte, vele még hivatalos eljárása során sem találkozott, valamint hogy V. K. sem a terhelt, sem más előtt nem állította az általa nem ismert járás­bíróról mindazt, amit a terhelt tényállításában előadott. A terhelt tudva valótlan tényállítást tett a járásbíróra és V. K.-ra vonatkozóan. A megyei bíróság az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatva a terhelt cselekményét 1 rb. hamis vád bűntettének minősítette és a szabadságvesz­tést 10 hónapra leszállította. Á megyei bíróság álláspontja szerint az ügyész a járásbíróság irodájában történteket nem tette a vád tárgyává, ezért csak a bírósági tárgyaláson el­hangzottak valósítják meg a hamis vád bűntettét, vagyis ez a történés ala­pozza meg a terhelt bűnösségét. A megyei bíróság ítéletének indokolása szerint, ha a vádolás folytán egyetlen eljárás indult vagy indulhatott volna, függetlenül a vádlott szemé­lyek számától, bűncselekményegység áll fenn, és 1 rb. bűntett megállapí­tásának van helye. Ha két vagy több személyt vádolt hamisan az elkövető, halmazat megállapítására csupán akkor kerülhet sor, ha a vádolt szemé­lyekkel szemben más-más hatóság előtt vagy azonos hatóság előtt, de kü­lön eljárások indultak, vagy lettek volna indíthatók. A hamis vád bűntet­ténél, tehát az egység vagy halmazat nem a vádolt személyek, hanem a megindítható vagy megindult eljárások számától függ. A megyei bíróság ítélete ellen a cselekményt minősítő rendelkezés miatt emelt törvényességi óvás alapos. A törvény a hamis vád törvényi tényállásának megalkotásával azt kíván­ta megakadályozni, hogy ártatlan személyek ellen büntető — szabálysér­tési vagy fegyelmi — eljárást indítsanak. E bűncselekménynek a jogi tár­gya egyrészt az igazságszolgáltatás tisztasága, mert elsődlegesen az igaz­ságszolgáltatás érdekét, annak törvényes, zavartalan működését veszélyez­teti, másrészt pedig — rövid meghatározással — az egyes emberek becsü­lete, személyes szabadsága, élete, vagyoni és egyéb érdeke stb. A halmazat megállapítását az teszi indokolttá, hogy az elkövető különbö­ző személyek vonatkozásában támadja a törvényhozó által védett érdeket. Következésképpen az az elkövető, aki több személyt vádol hamisan — még ha egyazon előterjesztésben, egy feljelentésben vagy ugyanazon ügyben teszi is —, több személlyel szemben teremti meg az igazságtalan ítélet ho­zatalának a lehetőségét, illetve a veszélyét. Ebből következik, hogy az el­követő annyi rendbeli hamis vád bűncselekményét valósítja meg, ahány 44

Next

/
Thumbnails
Contents