Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)
zelebb kerüljenek a nem katonai végrehajtási fokozathoz. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a BK 490. számú állásfoglalását nem tartotta fenn. Ebből következik, hogy most már a végrehajtási fokozatot a szolgálatban megmaradó sorkatonáknál is az általános szabályoknak megfelelően kell meghatározni, és az enyhébb vagy súlyosabb fokozat alkalmazására a Btk 45. §-a (2) bekezdésében írtak alapján csak olyan alkalommal kerülhet sor, amikor az a szolgálatban meg nem maradó személynél is indokolt lenne. Ennek alapján lehet azután a Btk 127. §-ában foglaltaknak megfelelően meghatározni, hogy a szolgálatban megmaradó katonánál a börtön vagy fogház fokozatú fegyelmező zászlóaljnak, illetve katonai fogdának felel-e meg. Ez utóbbinál a fokozatról értelemszerűen rendelkezni sem kell, mivel az mindig fogháznak felel meg. A Btk 45. §-ának (2) bekezdése viszont, bár nem teszi kivételessé az egygyel enyhébb vagy szigorúbb végrehajtási fokozat meghatározását, arra csak a büntetés kiszabásánál irányadó körülményekre — különösen az elkövető személyiségére és a bűncselekmény indítékára — tekintettel ad lehetőséget. Nagyobb jelentőséget tulajdonít tehát az elkövető személyiségének, nevelhetőségének, s ugyanakkor fokozott szigort mutat a visszaesők, de főként a többszörös visszaesők irányában. Ebből következik, hogy a többszörös visszaesőknél a Btk 45. §-a (2) bekezdésében írtak alapján enyhébb fokozat kijelölésére általában nem kerülhet sor. A jelen ügy terheltje mint többszörös visszaeső követett el bűntettet, így a reá kirótt szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani; ehhez képest alapos indok nélkül alkalmazta a jogerős ítéletet meghozó bíróság a Btk 45. §-ának a (2) bekezdését, amikor a fogháznak megfelelő katonai fogdában rendelte letölteni a büntetést. A Legfelsőbb Bíróság ezért a törvényességi óvásnak helyt adva megállapította, hogy a katonai bíróság ítélete a Btk 45. §-ának (2) bekezdésében írtak alkalmazása és a szabadságvesztés katonai fogdában történő végrehajtásának elrendelése miatt törvénysértő. Ez okból az ítéletnek ezt a rendelkezését hatályon kívül helyezte és a terheltre kiszabott szabadságvesztést börtön fokozatú fegyelmező zászlóaljban rendelte végrehajtani. (Kat. Törv. III. 302/1979. sz.) (4/1980.) 8812. Az összbüntetésként két évet meghaladó tartamban kiszabott szabadságvesztés akkor sem hajtható végre fegyelmező zászlóaljban, ha a ténylegesen letöltendő szabadságvesztés mértéke a két évet nem haladja meg. A terheltet szándékos bűntett miatt 1 évi és 8 hónapi — szigorított börtönben végrehajtandó — szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélték. Az ebből engedélyezett feltételes szabadság tartama alatt megvalósított újabb szándékos bűncselekmény miatt a katonai bíróság, mint többszörös visszaesőt, 8 hónapi — börtön fokozatú fegyelmező zászlóaljban letöltendő — szabadságvesztésre ítélte. Ezt követően a katonai bíróság a két jogerős ítéletben kiszabott szabadságvesztést 2 évi 2 hónapi és 15 napi szabadságvesztésként foglalta összbüntetésbe azzal, hogy azt börtön fokozatú fegyelmező zászlóaljban kell végrehajtani. Az ítélet ellen az összbüntetés börtön fokozatú fegyelmező zászlóaljban történő végrehajtásnak elrendelése miatt bejelentett fellebbezés alapos. A katonai bíróság azért rendelte a 2 évi 2 hónapi és 15 napi tartamban 264