Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

a) a fiatalkorút bűntett miatt két évi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélik, b) az egy évi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélt fiatalkorú visszaeső vagy szándékos bűncselekmény elkövetését megelőzően szándékos bűncselekmény miatt javítóintézeti nevelésre ítélték. Az előbbi eseteken kívül a szabadságvesztést a fiatalkorúak fogházában kell végrehajtani [Btk 111. § (3) bek.]. A Btk 93. §-ának (4) bekezdése szerint; ha valamennyi bűncselekményt a legkorábban hozott ítélet jogerőre emelkedése előtt követték el, az összbüntetés tartamát úgy kell meghatározni, mintha halmazati büntetést szabnának ki. Az ítélkezési gyakorlat a quasi halmazatban álló cselekmények miatti elítélést egy elítélésnek és a quasi halmazati összbüntetést egyetlen büntetésnek tekinti. Ehhez képest ugyanez irányadó a fiatalkorúval szemben alkalmazott quasi halmazati összbüntetés végrehajtási fokozatának a meghatározásánál is. Ennélfogva ilyenkor a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát az összbüntetés tekintetében önállóan — az alapbüntetésekre nézve megállapított fokozatoktól függetlenül — kell meghatározni. Ha tehát a quasi halmazati összbüntetés mértéke a két évet, illetőleg — a Btk 111. §-a (2) bekezdésének b) pontja esetén — az egy évet eléri, az összbüntetést akkor is a fiatalkorúak börtönében kell végrehajtani, ha a bíróság valamennyi alapbüntetés tekintetében a fiatalkorúak fogházát állapította meg végrehajtási fokozatként. Az összbüntetés végrehajtási fokozatának ekként való megállapítása nem áll ellentétben a quasi halmazat jogintézményének a céljával. A Btk 93. §-a (4) bekezdésében foglalt rendelkezésnek ugyan a célja az, hogy az elítélt kedvezőbb helyzetbe kerüljön, mint az, aki a korábbi büntetést kiszabó ítélet jogerőre emelkedése után követett el újabb bűncselekményt. Ezt azonban a törvény azzal a rendelkezéssel biztosítja, hogy az összbüntetés tartamát úgy kell meghatározni, mintha halmazati büntetést szabnának ki. A végrehajtási fokozat tehát már csak következménye az egy büntetésnek tekintendő quasi halmazati büntetésnek. 2. A fiatalkorúval szemben kiszabott összbüntetés egyéb — quasi halmazaton kívüli — eseteiben viszont nincs törvényes lehetőség az összbüntetésként alkalmazott szabadságvesztés végrehajtási fokozatának olyan megállapítására, hogy az az összbüntetés tartamához igazodjék. Ilyenkor a külön elítéltetésekből adódó szabadságvesztések összbüntetésbe foglalásáról van szó, amikor is már a Btk 94. §-a (1) bekezdésének első mondatában írt rendelkezés az irányadó. E szerint az összbüntetést abban a fokozatban kell végrehajtani, amelyik a legszigorúbb az alapügyben kiszabott szabadságvesztések közül. Ha tehát az alapítéletek a fiatalkorúak fogházát állapították meg, az összbüntetés végrehajtási fokozataként a fiatalkorúak börtöne akkor sem állapítható meg, ha az összbüntetés mértéke a két, illetőleg az egy évet eléri. Fiatalkorúak vonatkozásában ugyanis a Btk-nak a halmazati és összbüntetést szabályozó 120. §-a és más §-a sem tartalmaz a felnőttkorúak összbüntetésénél érvényesülő szabályhoz [94. § (1) bekezdés második mondat] hasonló rendelkezést (három, illetve két évet elérő tartamú összbüntetés esetén a végrehajtási fokozat az összbüntetés mértékéhez igazodik). 253