Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

valójuk, akinek a takarodó végrehajtására vonatkozó utasítására durva, a szolgálati tekintélyt sértő kijelentéseket tettek, hangoztatva: ne foglalkozzon velük, semmi közük egymáshoz. A feljebbvaló a vádlottak magatartását jelentette az őrnagyi rendfokozatban levő egységügyeletesnek. Az utóbbi előtt mindkét vádlott hiányos öltözetben jelent meg. Az ügyeletes tiszt utasította a vádlottakat, öltözzenek fel, amelyre feltűnően durva megjegyzéseket tettek. Az ügyeletes tiszt ekkor intézkedett, hogy az őrség tagjai a vádlottakat kísérjék fogdába. Ennek végrehajtása során a vádlottak a főtörzsőrmesteri rendfokozatban levő feljebbvalóval dulakodtak. A közbeavatkozó két őrvezetőt pedig az I. r. vádlott szidalmazta. A fogdába kísérés során érkezett a helyszínre a hadnagyi rendfokozatban levő elöljáró, akit a vádlottak feltűnően durva szavakkal sértegettek. A vádlottak előzetes bírósági mentesítésének mellőzésére irányuló ügyészi fellebbezés szerint az első fokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának 9. számú állásfoglalásával ellentétesen döntött. E szerint ugyanis a vádlottak cselekménye nem katonai életviszonyok között a Btk 271. §-ába ütköző garázdaság bűncselekményének a megállapítására lenne alkalmas, mely az adott esetben beolvad a katonai bűntettbe. Figyelemmel arra, hogy a vádlottak cselekménye ily módon nemcsak katonai bűncselekményt is megvalósítana, előzetes bírósági mentesítésük nem indokolt. Ezzel az állásponttal a Legfelsőbb Bíróság az alábbiak miatt nem értett egyet. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának 9. számú állásfoglalása szerint a fegyelmező zászlóaljban végrehajtásra kerülő szabadságvesztésre ítélt sorkatonák esetében — a Btk 136. §-a (1) bekezdésének alkalmazása során, a Btk 104. §-ának (1) bekezdésében írtakkal összhangban — vizsgálni kell, hogy az elítélt a mentesítésre érdemes-e. Ennek eldöntésénél a bűncselekmény jellegének és súlyának egyaránt jelentősége van. A bűncselekmény jellegét elsősorban abból a szempontból kell figyelembe venni, hogy a magatartás katonai bűncselekményt valósít-e meg vagy sem. A katonai bűncselekményeket — közülük is elsősorban a katonai vétséget — elkövető sorkatonák javára a Btk 136. §-ának (1) bekezdése szélesebb körben alkalmazható. Általában kizárt azonban — az állásfoglalásban írtaknak megfelelően — az előzetes bírósági mentesítés, egyebek mellett, a függelemsértések közül a zendülés bűntettét elkövetők esetében. Az állásfoglalás értelmében tehát a függelemsértő bűncselekmények elkövetői közül csak a legsúlyosabb függelemsértés megvalósítói nem mentesíthetők. Az állásfoglalás ugyanakkor nem tartalmaz utalást sem arra, hogy kizárt lenne az olyan elítélt mentesítése, akinek a katonai bűncselekménynek minősülő magatartása nem katonai életviszonyok között is kimerítené valamely bűncselekmény tényállását. Ezzel szemben jelentősége van az elkövető személyéhez kapcsolódó körülményeknek. Az ismételt bűnelkövetőket ugyanis nem indokolt előzetes bírósági mentesítésben részesíteni. Figyelembe kell venni ugyanakkor a kiszabott szabadságvesztés mértékét is. Az olyan elítéltek, akikkel szemben a fegyelmező zászlóaljban kiszabható büntetés felső határát [Btk 127. § (1) bekezdés a) pont] megközelítő szabadságvesztést kell alkalmazni, általában nem mentesíthetők. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az adott ügyben az első fokú 248