Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

ítélték ugyanolyan bűncselekmény elkövetése miatt, s a büntetés letöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől az újabb bűncselekmény elkövetéséig 5 év még nem telt el; de lehetővé tette a 15. §-ával e minősítés alkalmazását annál az egyébként büntetlen előéletű személynél is, aki olyan személlyel akarategységben valósította meg a bűncselekményt, akiről tudta, hogy ilyen bűncselekmény elkövetése miatt megelőzően már akár végrehajtandó, akár felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Az 1978. évi IV. törvénybe foglalt Btk ezzel szemben nem a cselekményt minősítő, hanem az elkövető társadalomra veszélyességének mértékét meghatározó körülménynek tekinti a visszaesést, amelynek fogalmát a 137. §ának a 12. pontjában határozza meg akként, hogy visszaeső a szándékos bűncselekmény elkövetője, ha korábban szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték és a büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől az újabb bűncselekménye elkövetéséig 5 év még nem telt el. így, miután a visszaeső fogalmát az új törvény ekként határozza meg, a mentesítésre vonatkozó rendelkezései alkalmazásánál is ez az irányadó. Ilyen értelmezés mellett pedig az elítéltet annak ellenére sem lehet az új törvény alkalmazásában visszaesőnek tekinteni, hogy az előző törvény alapján visszaesőként elkövetett garázdaság bűntettében mondották ki bűnösnek, mert első alkalommal nem végrehajtandó, hanem felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Nem érinti ezt az sem, hogy a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását utóbb elrendelték, mert bár a Btk 102. §-ának (2) bekezdése szerint: ha a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását elrendeli, ilyenkor a mentesítésre a fel nem függesztett büntetés szabályai az irányadóak, e rendelkezés csak a mentesítést érinti, s nem hat ki a visszaeső fogalmának meghatározására. A Btk 137. §-ának idézett 12. pontja ugyanis az előző végrehajtandó szabadságvesztésre ítélést határozza meg a visszaesés megállapíthatóságának előfeltételeként. Nincs tehát jelentősége annak, hogy a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását utóbb a Btk 91. §-a (1) bekezdésének b) vagy c) pontja alapján elrendelik, mert az elkövetőt a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, vagy az ilyen bűncselekmény miatt kiszabott javító-nevelő munkát szabadságvesztésre változtatják át, avagy az elkövető a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegi. Ez ugyanis nem változtat azon, hogy őt előzően nem ítélték még végrehajtandó szabadságvesztésre. Természetesen más a helyzet, ha a végrehajtás elrendelése a Btk 91. §-a (1) bekezdésének a) pontján történt, mert a próbaidő alatt megállapították, hogy a büntetés végrehajtását a 90. §-ban foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel. Ilyen esetben ugyanis úgy tekintendő, mintha eredetileg is végrehajtandó szabadságvesztést szabtak volna ki. A jelen ügyben azonban e kivételes eset nem állapítható meg, így az 1. pontban írt, eredetileg végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés a Btk 137. §-ának 12. pontjában írtak szerint a törvény alkalmazásában a visszaesés megállapításának alapjául nem szolgálhat. Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a katonai főügyészi indítványt nem tette magáévá és úgy határozott, hogy a bírósági mentesítés csupán a 2. pontban írt elítélésre vonatkozik, mert áz 1. alattihoz fűződő hátrányos következmények alól az elítélt a törvény erejénél fogva már mentesült, az 239