Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

közlekedési vétség miatt 5 hónapi, 10%-os bércsökkentés mellett végrehajtandó javító-nevelő munkára ítélte. A terhelt a 2. és 3. alatt jelzett elítéltetések tekintetében is mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. A terhelt napközben mintegy 1,5 dl cseresznyepálinkát fogyasztott, majd a délutáni órákban — amikor úgy érezte, hogy már nem áll alkoholos befolyásoltság alatt — segédmotoros kerékpárján a szomszéd községbe ment. Útközben igazoltatta a rendőr és megállapította, hogy alkoholtól közepesen befolyásolt állapotban vesz részt a közúti forgalomban. A járásbíróság a büntetés kiszabása során súlyosító körülményként értékelte, hogy a terhelt közlekedési vétség — nevezetesen ittas járművezetés — miatt korábban már büntetve volt, bár e vonatkozásban a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól mentesült. A megyei bíróság az első fokú ítéletet a főbüntetés tekintetében megváltoztatta és azt 40 napi tételben, az egy napi tétel összegét pedig 130 forintban állapította meg. A megyei bíróság nem értett egyet a járásbíróságnak azzal az álláspontjával, mely szerint az 1979. július 1. napja előtt beállott mentesítés alá esett elítélés a büntetés kiszabása során súlyosítóként értékelhető abban az esetben, ha az utóbbi cselekmény elbírálása az 1978. évi IV. törvény (Btk) alapján történt. Érvelése szerint, amennyiben a törvényhozó az 1961. évi V. törvény 78. §-a (3) bekezdésének rendelkezéséhez hasonló jellegű — a mentesítés alá esett elítélés értékelésére módot adó — lehetőséget kívánt volna biztosítani a bíróságok számára, úgy az átmeneti időre — az 1979. évi 5. sz. tvr. (Btké) szabályozása útján — így rendelkezett volna. Ennek hiányában viszont okszerű, hogy a Btk hatályba lépése előtt beállott mentesítés alá eső elítéltetések a továbbiakban súlyosító körülményként nem nyerhetnek értékelést. A megyei bíróság ítélete indokolásának részben téves volta és a pénzbüntetés napi tételszámának helytelen megállapítása miatt emelt törvényességi óvás részben alapos. Az 1961. évi V. törvény 78. §-ának (3) bekezdése lehetőséget adott a bíróságnak arra, hogy súlyosító körülményként vehesse figyelembe az olyan korábbi elítélést, amelyre nézve az elkövető mentesítésben részesült, ha a mentesített személy újabb bűncselekményt követ el. A Btk 100. §-ának (3) bekezdése értelmében viszont a mentesítés nem terjed ki azokra a hátrányos következményekre, amelyeket a törvény a korábbi elítéléshez fűz. Az 1979. évi 5. sz. tvr. (Btké) 9. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Btk hatályba lépése előtt már beállott mentesítés hatálya változatlan marad. A jogszabálynak az utóbbi rendelkezése azonban nem teszi kizárttá a korábbi rehabilitáció alá esett elítélés súlyosító körülményként való figyelembevételét akkor sem, ha a cselekmény elbírálásánál már az 1978. évi IV. tv. (Btk) rendelkezései hatályosulnak. A Legfelsőbb Bíróság 14. számú Irányelvének 1/1. pontjában a bűnismétlés értékelésével kapcsolatban adott iránymutatás ugyan nem kifejezetten az adott esetre vonatkozik, ez ugyanis a Btk 100. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezést tartja szem előtt, vagyis azt az esetet, amikor a mentesítés a Btk hatályba lépését követően következik be. Mindez azonban ko230