Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

Tévedett az első fokú bíróság, amikor a főbüntetés helyett, önálló büntetésként alkalmazott járművezetéstől eltiltás tartamába nem számította be a vádlott vezetői igazolványa bevonásától az ítélet meghozataláig eltelt időt. Az 1979. évi 11. sz. tvr. 73. §-ának (1) bekezdése értelmében a járművezetéstől eltiltás tartamába be kell számítani azt az időt, amelynek tartamára az elítélt vezetői engedélyét a bűncselekménnyel összefüggésben visszavonták. Az 1/1976. (I. 10.) BM sz. rendelet 6. §-ának (1) bekezdése határozza meg azokat az eseteket, amikor a rendőr a vezetői engedélyt a helyszínen elveszi, a (4) bekezdés értelmében az említett rendelkezéseket a járművezetői igazolványokra, a vezetői, illetőleg hajtói igazolványokra is alkalmazni kell. Az egységes elbírálásból következően a vezetői igazolvány elvételétől a jogerős ítélet meghozataláig eltelt időt a megyei bíróság a főbüntetés helyett önálló büntetésként alkalmazott járművezetéstől eltiltásba beszámította. (Győri Megyei Bíróság Bf. 462/1980. sz.) (175/1981.) 8714. A járművezetéstől eltiltás önálló büntetésként alkalmazásának szempontjai. Az első fokú bíróság a vádlottat 2 rb. ittas járművezetés vétségében mondotta ki bűnösnek, ezért főbüntetés helyett alkalmazott önálló büntetésül 2 évre a járművezetéstől eltiltásra ítélte. A megyei bíróság az első fokú bíróság határozatát helyben hagyta. A megállapított tényállás szerint a vádlott nem sokkal katonai szolgálatra történt bevonulása előtt egymás után két alkalommal is ittas állapotban vett részt a gépkocsijával a közúti forgalomban. Ez — annak ellenére, hogy az alkoholos befolyásoltsága mind a két alkalommal csak enyhe fokú volt — mégis arra utal, hogy a közlekedésben való részvétele ez idő szerint veszélyt jelentene annak biztonságára. A töretlen ítélkezési gyakorlat (BH 1980. évi 81. sz. és a 74. sz. jogeset) szerint ezért eltiltandó volt a járművezetéstől (Btk 58. §). A vádlottól a jelen eljárással kapcsolatban a vezetői engedélyét be is vonták. A vádlott továbbra is tényleges (sor)katonai szolgálatát teljesíti. Az első fokú tárgyalást követően előléptették. A megyei bíróság azt a súlyosításra irányuló fellebbezést — amely szerint a vádlottal szemben szükség van végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés és pénzmellékbüntetés kiszabására is — nem találta alaposnak. Nem tévesztve szem elől a vádlott előéletét, eddigi rendezett életvezetését, valamint azt a körülményt, hogy tényleges katonai szolgálatát teljesíti, ahol az általános fegyelemre nevelés biztosítva van — a megyei bíróság is úgy találta, hogy a járművezetéstől eltiltás önmagában is alkalmasnak látszik a büntetési cél (Btk 37. §) elérésére. Kétségtelen, hogy a Btk 88. §-a szerint mellékbüntetésnek — így járművezetéstől eltiltásnak is — főbüntetés helyett önálló büntetéskénti alkalmazására csak kivételesen kerülhet sor. Ez a kivételesség azonban — a vonatkozó miniszteri indokolásból kitűnően — elsődlegesen a büntetés egyéniesítését szolgálja. A Btk 88. §-a a viszonylag kisebb tárgyi súlyú cselekményeknél akkor alkalmazható, ha a bíróság megítélése szerint így is maradéktalanul elérhető a büntetési cél (Btk 37. §). Ennek a feltételnek a fennállását az elkövető 188