Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

A Legfelsőbb Bíróság 4. számú Irányelve (V. fejezet 5. pont) szerint az emberölés azon eseteinél, amikor a szülő nő a szülés tartama alatt vagy közvetlenül azt követően öli meg a gyermekét, mindenkor vizsgálni kell, hogy az elkövető beszámítási képessége nem volt-e korlátozott. Az adott esetben azonban a cselekmény tárgyi súlyát és az elkövető társadalomra veszélyességének a fokát jelentős mértékben csökkentő tényezők nem ismerhetők fel. A terhelt megfelelő családi környezetben él, anyagi helyzete kiegyensúlyozott, az általános iskola nyolc osztályának elvégzése után a mezőgazdasági technikum két osztályát is elvégezte, intellektusa közepes szintű és az iratok között rendelkezésre álló elmeorvosszakértői vélemény szerint a cselekmény elkövetése idején az enyhébb hangulati nyomottságon túlmenően nem szenvedett olyan megbetegedésben vagy tudatzavarban, amely a beszámítási képességét befolyásolta volna. Az említett körülményeket az első fokon eljárt megyei bíróság a kiszabott szabadságvesztés felfüggesztésére vonatkozó indítvánnyal kapcsolatban fejtette ki, ezeknek a körülményeknek azonban elsősorban a büntetés kiszabása szempontjából van jelentőségük, a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése a Btk 89. §-ának (2) bekezdésében kiemelt különös méltánylást érdemlő körülmények hiányában szóba sem kerülhet. A bűnösségi körülmények körében a megyei bíróság helyesen vette figyelembe enyhítőként a terhelt büntetlen előéletét, eltartásában álló három kiskorú gyermekes családos állapotát, beismerő vallomását, kisebb mértékben azt a családi helyzetet, amely bizonyos fokig megkönnyítette a cselekmény elkövetését, végül a szüléssel együtt járó különleges testi és lelki állapotot. Ugyanakkor, súlyosító körülményként jelentkezik a gyermeke sérelmére elkövetés ténye, valamint az ilyen jellegű bűncselekmények elszaporodottsága. A cselekmény tárgyi súlyára, a terhelt eddigi előéletére és a személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokára tekintettel a megyei bíróság megalapozottan alkalmazta az enyhítő szakaszt. A büntetés eltúlzottan enyhe mértékben megállapítását eredményezte azonban, hogy az említett rendelkezés teljes, kimerítő alkalmazásával szabta ki a terheltre a szabadságvesztést. A Legfelsőbb Bíróságnak az első fokú ítéletet helyben hagyó végzése annyiban törvénysértő, hogy a terheltre kiszabott fő- és mellékbüntetés mértékét helyesnek ismerte fel. Mindezekre tekintettel az Elnökségi Tanács megállapította, hogy az eljárt bíróságok határozatainak a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezése törvénysértő, ezért azt hatályon kívül helyezte és maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot. A cselekmény tárgyi súlyára, a terhelt alanyi bűnösségének fokára és a már felsorolt súlyosító és enyhítő körülményekre tekintettel az Elnökségi Tanács úgy találta, hogy 3 évi szabadságvesztés látszik alkalmasnak a büntetési cél elérésére, s e főbüntetéssel arányban állóan a közügyektől eltiltás tartamát 2 évben határozta meg. (Eln. Tan. B. törv. 139'1980. sz.) (115 1980.) 8704. A kisebb értékre elkövetett lopást megvalósító visszaeső vádlott esetében az alanyi oldalon jelentkező körülmények is kizárttá tehetik az enyhítő rendelkezés alkalmazását. 184