Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

II. A jogellenes belföldi tartózkodás vétségét nem valósítja meg az a külföldi, akinek a tartózkodási engedélyét államigazgatási határozattal megvonták, ennek ellenére az ország területén tartózkodik. A kerületi bíróság a külföldi állampolgárságú vádlottat a devizagazdálkodás megsértésének bűntette miatt 8 hónapi — börtönben letöltendő — szabadságvesztésre és mellékbüntetésül a Magyar Népköztársaság területéről kiutasításra ítélte. Elrendelte a vádlottal szemben korábban kiszabott 10 hónapi — de három évi próbaidőre felfüggesztett — szabadságvesztés végrehajtását is. Ugyanakkor a vádlottat a jogellenes belföldi tartózkodás vétsége miatt emelt vád alól felmentette. A megállapított tényállás lényege a következő. A külföldi állampolgárságú vádlottat — aki 1978 május óta turistaként tartózkodik Magyarországon — a kerületi bíróság 1979. szeptember 18. napján jogerős ítéletével a devizagazdálkodás megsértésének bűntette és üzérkedés vétsége miatt 10 hónapi — végrehajtásában három évi próbaidőre felfüggesztett — szabadságvesztésre ítélte. Ezt követően a BRFK Igazgatásrendészeti Osztálya Külföldieket Ellenőrző Alosztálya 1979. október 2. napján kelt határozatával a vádlott tartózkodási engedélyét megvonta és kötelezte őt arra, hogy az ország területét aznap 24 óráig hagyja el. A vádlott a felhívásnak nem tett eleget, hanem a fővárosban maradt és 1979. október 6. napján egy külföldi állampolgártól 19 db hongkongi gyártmányú, összesen 22 800 forint értékű kvarcórát vett át azzal, hogy azokat még aznap egy külföldi állampolgárnak adja át. A vádlottat azonban igazoltatták és az órákat részben a csomagjaiban, részben a ruházatában elrejtve megtalálták. A Legfelsőbb Bíróság elnöke a Be 26. §-ának (3) bekezdése alapján az ügyet másodfokú, eljárásra a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonta. 1. Az első fokú bíróság a tényállást a hiánytalanul feltárt bizonyítékok alapos és okszerű értékelésével, indokolási kötelezettségének is eleget téve, általában megalapozottan állapította meg, de a Legfelsőbb Bíróság a Be 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján azt annyiban helyesbíti: a vádlott birtokába került kvarcórák értéke darabonként 700—800 forint, összesen tehát 13 000—15 000 forint. Az első fokú bíróság a tényállásból levont helyes következtetés alapján állapította meg, hogy a vádlott megszegte az 1974. évi 1. számú tvr-nek az 1979. évi 1. sz. tvr-rel módosított 8. § (1) bekezdésében foglalt tilalmat s ezáltal elkövette a Btk 309. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének c) pontja szerint minősülő bűntettet. A kerületi bíróság a hiánytalanul feltárt bűnösségi tényezőket is megfelelő súllyal értékelte és ennek eredményeként megfelelő büntetést szabott ki. A fiatal életkorú, a bűncselekmény elkövetését beismerő és megbánó, a helyesbített tényállásból megállapíthatóan nem jelentős súlyú cselekményt elkövető vádlottal szemben nem indokolt súlyosabb büntetés kiszabása. Arra figyelemmel viszont, hogy a vádlott az elbírálthoz hasonló bűncselekmény elkövetése miatt próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést megállapító ítélet jogerőre emelkedését követő néhány napon belül követett el ismét bűncselekményt, enyhítésre sincs lehetőség. 2. Az első fokú bíróság nem tévedett abban sem, hogy a vádlottat a jogellenes belföldi tartózkodás vétsége miatt emelt vád alól bűncselekmény elkövetésének hiányában felmentette. 265