Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

otthon, a személygépkocsijával a város belterületén közlekedve a kb. 3 km távolságra levő vendéglőbe ment. A szerelőt ott sem találta, ezért hazaindult, a parkolóhelyről kihaladva azonban ittassága folytán járművével egy kerítésnek ütközött. A terhelt 3,06 ezrelék véralkohol-koncentrációnak megfelelő súlyos fokú alkoholos befolyásoltság állapotában vett részt a közúti forgalomban. A próbára bocsátás alkalmazását sérelmező törvényességi óvás alapos. A Btk 72. §-ában foglalt próbára bocsátás intézményének alkalmazhatóságát a törvény kettős előfeltételtől teszi függővé. Az első — mérlegelést nem tűrő — feltételt a cselekmény absztrakt súlyát tükröző törvényi büntetési tétel adja meg, mivel ez az intézkedés a 2 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmények esetében kerülhet csak alkalmazásra. További feltétel pedig az, hogy a büntetési cél feltehetően büntetés kiszabása nélkül is elérhető lesz. Az ittas járművezetés vétsége esetében a próbára bocsátás alkalmazása a törvényben nem kizárt. Annak feltételezéséhez azonban, hogy a büntetés célja ezzel az intézkedéssel is elérhető, önmagukban a pozitív alanyi körülmények nem elegendők, hanem ehhez az is szükséges, hogy az elkövetett cselekmény tárgyi súlya se tegye indokolttá és szükségessé a büntetés szintjét elérő joghátrány alkalmazását. Az adott esetben az említett hibaelhárítás (vízvezeték javítása) céljából a szakiparos értesítése nem tekinthető olyan kényszerhelyzetnek, amely a legcsekélyebb mértékben is méltányolhatóvá tenné a cselekmény elkövetését és befolyásolná a bűnösség fokát. Ugyanakkor viszont az ittas vezetést megvalósító magatartás súlyos. A terhelt jelentős mennyiségű ital elfogyasztása után súlyos fokú alkoholos állapotban a város belterületén folyamatosan közlekedett, majd az országos főútvonal forgalmát is veszélyeztetve olyan balesetet okozott, melynek eredményeképpen a gépkocsiban ülő felesége is közvetlen veszélyhelyzetbe került. A Legfelsőbb Bíróság már több alkalommal rámutatott, hogy a közúti közlekedés biztonságához fűződő fontos társadalmi érdek védelme a közlekedés rendjét szándékosan megsértő elkövetők esetében megfelelő súlyú büntetés alkalmazásával biztosítható, és ilyen esetekben általában a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés kiszabása az egyik legeredményesebb eszköz a fenti cél megvalósításához. A kifejtettekhez képest az eljárt bíróság tévesen alkalmazta a terhelttel szemben a próbára bocsátást. A kifogástalan életvitelű, büntetlen, gépkocsivezető foglalkozású terhelt immár második évtizede vesz részt a közúti forgalomban és munkáját balesetmentesen, sőt kimagasló eredménnyel végezte. Mindez azt igazolja, hogy a munkahelyén egyébként fegyelmezett, a közlekedési szabályokat maradéktalanul megtartó terheltnél csupán eseti bűncselekményről van szó. Erre, valamint a cselekmény tárgyi súlyára tekintettel egyfelől lehetőség van arra, hogy a terhelttel szemben a Btk 58. §-ának (1) bekezdése szerinti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetést a bíróság önálló büntetésként alkalmazza; másfelől indokolt ezt a mellékbüntetést a Btk 58. §-ának (2) bekezdésében írtaknak megfelelően a „B" kategóriájú járművekre korlátozni. A munkahelyén, a munkavégzés közben a terhelt közlekedési magatartása hosszú éveken keresztül kifogástalan volt és a bűncselekményt személygépkocsijának eseti jellegű ittas vezetésével valósította meg. 136