Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

jogosult részére, így az első fokú ítélet meghozataláig 5910 forint hátraléka volt. A megyei bíróság az első fokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a terheltet tartás elmulasztásának vétsége miatt próbára bocsátotta, a próbaidő tartamát pedig 1 évben állapította meg. A terhelt munkáltatója a másodfokú határozat meghozataláig további 7116 forintot vont le, így ekkor már csak 804 forint volt a terhelt hátraléka. A másodfokú bíróság végzése ellen a próbaidő tartamát meghatározó rendelkezés, valamint a pártfogó felügyelet el nem rendelése miatt emelt törvényességi óvás alapos. Tévedett a másodfokú bíróság, amikor a próbaidő tartamát a Btk 72. '§ának (3) bekezdése szerint törvényi minimumban határozta meg és nem élt a terhelttel szemben a Btk 72. §-ának (4) bekezdésében meghatározott pártfogó felügyelet alá helyezés lehetőségével. A próbára bocsátás és a pártfogó felügyelet ugyanis egymással szorosan összefüggő intézkedés, amelyeknek együttes alkalmazását a törvény lehetővé teszi [82. § (1) bekezdés], ha a bíróság úgy találja, hogy a próbára bocsátás próbaidejének eredményes elteltéhez, vagyis a terhelttel szemben alkalmazott intézkedés céljának eléréséhez az elkövető rendszeres figyelemmel kísérése szükséges. Ilyen esetben a konkrét ügyben — elsősorban az elkövető személyiségének gondos vizsgálatával — kell a bíróságnak mérlegelnie, hogy a próbára bocsátás mellett szükséges-e egyúttal pártfogó felügyelet elrendelése is. Ugyancsak a terhelt személyiségéhez és az általa elkövetett bűncselekmény jellegéhez kapcsolódóan kell meghatározni a törvényi célok elérése érdekében a Btk 82. §-ának (2)—(3) bekezdése szerint megállapítható magatartási szabályokat. Az előbbiekből kitűnően megállapítható, hogy a terhelt 1979 augusztusától állandó munkaviszonyát megszüntette és csak alkalmi munkát vállalt. A büntető eljárás megindításakor ismeretlen helyen tartózkodott, rövid idő alatt lakóhelyét háromszor is megváltoztatta. Az első fokú tárgyalásra csak azután lehetett szabályszerűen idézni, hogy előzetesen a járásbíróság lakcímfigyelést rendelt el. Ezekből az adatokból egyértelműen arra lehet következtetni, hogy a terhelt mindezt azért tette, hogy a tartási kötelezettsége alól kivonja magát és eme kötelezettségének csak akkor tett eleget, amikor már a büntető eljárás hatálya alatt állt. Téves ezért a megyei bíróság végzésének az a megállapítása, hogy a „terhelt életében a bűncselekmény tárgyát képező mulasztás időszakos, alkalmi jellegű volt, az ezt megelőző és az ezt követő időszak is azt igazolja, hogy becsületesen dolgozik, ezért állandó ellenőrzése és figyelemmel kísérése nem szükséges". Egyébként az iratokból az is megállapítható, hogy a terhelt munkahelyét és a lakóhelyét a másodfokú végzés meghozatala után ismét megváltoztatta, ismeretlen helyre költözött. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint tehát a terhelt esetében, különösen a személyiségére figyelemmel — a bűncselekmény jellegét és súlyát sem tévesztve szem elől —, szükségesnek mutatkozik a nevelő jellegű próbára bocsátás próbaidejének hosszabb időtartamban történő meghatározása. A terhelt személyiségére tekintettel, továbbá a tartásra jogosult érdekeinek biztosítása és a törvényi intézkedés hatékonyságának növelése céljából pedig szükséges a pártfogó felügyelet elrendelése, ez ugyanis olyan kötelezettségeket és tilalmakat foglal magában, amelyek alkalmasak a terhelt ön133