Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)
tett el, amely már önmagában is indokolttá teszi a járművezetéstől eltiltás kiszabását, ezen túlmenően azonban a vagyon elleni bűncselekmények elkövetéséhez a gépjárművét használta, hogy ezáltal megkönnyítse a bűncselekmények elkövetését és a helyszín gyors elhagyását. Az ily módon elkövetett bűncselekmények társadalomra veszélyességére tekintettel teszi lehetővé a törvény az elkövetőnek a járművezetéstől eltiltását. Az ún. mozgó bűnözés megelőzése érdekében indokolt, hogy a szándékos bűncselekmények elkövetéséhez gépjárművet használó terheltet a bíróság a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetéssel sújtsa. Tévedett tehát a katonai bíróság, amikor a terheltre járművezetéstől eltiltás mellékbüntetést nem szabott ki, s a terhelt terhére szóló fellebbezés hiányában ezt a másodfokon eljárt Legfelsőbb Bíróság sem pótolhatta. Ezért az Elnökségi Tanács — a törvénysértés megállapítása mellett — a terheltet 2 évre a járművezetéstől eltiltotta. Az időtartam meghatározásánál arra volt figyelemmel, hogy a terhelt magatartása a Btk 58. §-ának (1) bekezdésében foglalt mindkét feltétel alá esik, így mellékbüntetést viszonylag hosszabb időtartamban szükséges megállapítani. II. Az Elnökségi Tanács észlelte, hogy a katonai bíróság — a katonai bíróságok ügyviteli szabályzatáról szóló 109/1978. (IK 11.) IM számú utasítás 10. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelően — az ügyben hozott első fokú ítélet rendelkező részét külön is írásba foglalta, és azt az eljáró tanács tagjai aláírták. Ez a járművezetéstől eltiltásról nem tartalmaz rendelkezést. Ugyanakkor a katonai bíróság ítéletének indokolása — utalva a járművezetéstől eltiltásra — a következőket tartalmazza: ,,A vádlott jelentős tárgyi súlyú közlekedési bűncselekményt követett el. Szándékos szabályszegése következtében egy ember élete, testi épsége közvetlen veszélybe került. A vádlott megnevelésén túl az általános megelőzés érdeke és a közlekedés biztonsága is megkívánja, hogy a rendelkező részben írt ideig a vádlott a közlekedésben ne vehessen részt." Mindezt észlelte a másodfokon eljárt Legfelsőbb Bíróság is, az első fokú ítéletet helyben hagyó végzésében ugyanis utalt arra: tévedett a katonai bíróság, amikor elmulasztotta további mellékbüntetésként a járművezetéstől eltiltás alkalmazását. Ebből nyilvánvaló, hogy a másodfokú bíróság az ítélet írásba foglalt rendelkező részét tekintette irányadónak. Az Elnökségi Tanács ezzel kapcsolatban a következőkre mutat rá. A bíróságok — a törvényben meghatározott kivételektől eltekintve — határozataikhoz azok meghozatalát követően kötve vannak és azokat saját hatáskörükben nem változtathatják meg, illetőleg nem helyezhetik hatályon kívül. A bírósági határozatoknak ez az ún. kötőereje a törvényesség biztosítását szolgálja. Olyan esetben, amikor a kihirdetett és az írásba foglalt határozat között ellentét van, azt kell irányadónak tekinteni, amelyet kihirdettek; amennyiben pedig az írásban rögzített rendelkező rész felolvasása útján történt a kihirdetés, és annak szóbeli, valamint írásbeli indokolása között merült fel ellentét: a tanács tagjai által aláírt írásbeli rendelkező rész az irányadó. Nincs ezzel ellentétben a bírósági határozat kijavításának lehetősége, ha abba olyan névcsere, szám- vagy számítási hiba, illetőleg más hasonló elírás került, amely az ügy érdemével nincs kapcsolatban, s amelyeket az eljárt bíróság saját hatáskörében kijavíthat. Az adott esetben azonban a határozat rendelkező része és indokolása 104