Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

bevásárlások (ruha, televízió, élelmiszer) után beköltözött egy korábbi megbeszélés szerint bérbevenni szándékolt lakásba, ahol a pénzt csomagolva elrejtette. Másnap este a vádlott a TV-ből értesült arról, hogy körözik. Ezért 32 db tardylt vett be s a lakást elhagyta, majd visszatért, de a ház előtt eszméletét vesztette. A szomszédok által értesített rendőrjárőr felismerte, s az eltulajdonított pénzt az időközben elköltött 28 536 forint kivételével megtalálták. E tényállás alapján az első fokú bíróság helyesen állapította meg a vádlott bűnösségét és a cselekmények minősítése is törvényes. A büntetés enyhítését célzó fellebbezéseket a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta. Az első fokú bíróság részletesen feltárta a büntetés kiszabásánál szerepet játszó körülményeket, ám azok értékelésénél tévesen tulajdonított csupán elenyésző jelentőséget a kár megtérülésének. Az adott ügyben az igen magas — 1 325 400 forint — elkövetési értékhez viszonyítva szinte a teljes kár megtérült, amely az állandó ítélkezési gyakorlat szerint önmagában nyomatékos enyhítő tényező. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy ebben jelentős szerepe volt a vádlott megbánásra mutató, komoly öngyilkossági kísérletének, amely a gyors s eredményes felderítés lehetőségét is elősegítette. Erre tekintettel a vádlottal szemben alkalmazott szabadságvesztés mértéke eltúlzottan súlyosnak mutatkozott. II. Tévedett az első fokú bíróság akkor is, amikor a Btk. 38/E. §-ának alkalmazásával a szabadságvesztés foganatosítását — egy fokozattal szigorúbb végrehajtási módot kijelölve — fegyházban rendelte el. Kétségtelen, hogy az általánostól eltérő végrehajtási mód kijelölésére — mint az egyéniesítés fokozottabb érvényesülésének egyik eszközére — nem csupán kivételesen kerülhet sor, hanem annak alkalmazhatósága az elkövetési mód, illetve az elkövető személyi körülményeinek függvénye. Az elkövetési mód vizsgálatánál azonban az első fokú bíróság tévesen értékelte a konkrét megvalósítási módozatot „gengszter" típusúnak, ugyanis az értelemszerűen és köztudottan erőszakos jellegű tevékenységet feltételez. Erről jelen esetben az elkövetés előre kitervelt és fondorlatos volta ellenére nincs szó. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta, a szabadságvesztés tartamát 8 évre leszállította, s megállapította, hogy a büntetést szigorított börtönben kell végrehajtani. (Legf. Bír. Bf. 687/1976. sz.) (528/1976.) 7922. A beismerő vallomás akkor is őszinte és feltáró jellegű lehet, ha nem terjed ki a cselekmény minősítését meghatározó valamennyi tényre. A terheltet a járásbíróság, illetve a megyei bíróság magánokirathamisítással elkövetett sikkasztás bűntette miatt 8 hónapi szabadságvesztésre és 2000 forint pénzbüntetésre ítélte. A bűnösség alapjául szolgáló tényállás lényege a következő. A terhelt a V. és Vidéke ÁFÉSZ 1. sz. italboltjának volt a vezetője. 1975 decemberében önleltárt készített, majd folyamatosan összesen 10 177 forintot vett ki a bolt bevételéből. A hiányt akként tüntette el, hogy 13 660 forint értékben kétszeres jóváírást végzett. A későbbiek során az okozott kár jelentős részét megtérítette. 87