Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

A kényszergyógykezelés 61. § 7907. Kényszergyógykezelés foganatosítása módjának a meghatározásánál alapvető jelentősége van a cselekmény minősítésének és ehhez igazodóan az egyébként kiszabható büntetés mértéke meghatározásának. A megyei bíróság a terheltet a több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt ellene emelt vád alól — büntethetőséget kizáró okból — felmentette és intézetben foganatosítandó kényszergyógykezelését rendelte el. A Megyei Bíróság ítélete ellen a kényszergyógykezelés foganatosításának törvénysértő módja miatt emelt törvényességi óvás alapos. Az első fokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a terhelt által okozott tűz következtében a szobában olyan füst keletkezett, hogy az ittas állapotban alvó F. J.-né és fia — a megfelelő időben érkezett segítség hiányában — megfulladt, illetve megégett volna. A terheltnek ez a cselekménye pedig alkalmas a több emberen elkövetett emberölés kísérlete törvényi tényállásának megvalósítására. A Legfelsőbb Bíróság nem tette magáévá a megyei bíróság ítéletének az eredmény önkéntes elhárításának fennállását kizáró álláspontját. A terhelt maga volt az, aki a cselekményével megindított okfolyamathoz vezető eredmény bekövetkezését önként elhárította. Az ő tudatos tevékenysége gátolta meg szükségszerűen az eredmény bekövetkezését. A terhelt az eredmény elhárítás érdekében aktív tevékenységet fejtett ki és azt olyan időben tanúsította, amikor a cselekményt még nem fedezték fel. Ezekre tekintettel a terhelt a több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt — a Btk. 10. §-a (3) bekezdésének második tételében foglaltak értelmében — akkor sem volna büntethető, ha beszámítási képessége lenne. Beszámítási képesség birtokában azonban a terhelt büntetőjogi felelősséggel tartoznék az ún. maradék bűncselekményért, amely magában véve is megvalósítja valamely más bűncselekmény törvényi tényállását. A Btk. 190. §-ának (1) bekezdésében meghatározott közveszélyokozás bűntettét követi el, aki gyújtogatással, árvíz okozásával, robbanó-, sugárzó-, avagy más anyag vagy energia pusztító hatásának kiváltásával közveszélyt idéz elő. A törvény értelmezésén alapuló ítélkezési gyakorlat szerint a közveszélyokozás tényállási elemét alkotó „közveszély" előidézése csak akkor állapítható meg, ha a terhelt magatartása folytán több meg nem határozott vagy nagyobb számú személy avagy jelentős értékű dolgok kerültek veszélybe. Minthogy a terhelt magatartása folytán több meg nem határozott számú személy került veszélybe, tehát a közveszély ténylegesen fennállott, a terhelt cselekménye a Btk. 190. §-ának (1) bekezdésében meghatározott közveszélyokozás bűntettének törvényi tényállását valósítja meg. A Btk. 190. §-ának (5) bekezdése értelmében azonban korlátlan enyhítő annak az elkövetőnek a büntetése, aki a közveszélyt, mielőtt abból káros következmények származtak volna, önként megszüntette. A Btké. 21. §-ának (1) bekezdése értelmében a kényszergyógykezelést az erre a célra szolgáló külön egészségügyi intézetben kell foganatosítani, ha 64