Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

A büntetés elévülése 58. § 7904. A jelfüggesztett szabadságvesztés büntetés végrehajtása öt év elteltével nem rendelhető el. 1. A járásbíróság az 1964. június 10. napján jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. 2. A járásbíróság az 1970. december 23. napján kelt ítéletével a terheltet a nevelése alatt álló személy sérelmére folytatólagosan elkövetett magánlaksértésben mondotta ki bűnösnek, ezért 2 évi szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani és a terhelt büntetése háromnegyed részének kiállása után bocsátható feltételes szabadságra, egyben elrendelte az 1. alatti ítéletben kiszabott, felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a főbüntetés mértékét 2 évi és 4 hónapi szabadságvesztésre súlyosította. 3. A járásbíróság ítéletével az 1. és 2. alatti ítéletekkel kiszabott szabadságvesztéseket összbüntetésbe foglalta és a terheltet összbüntetésül 2 évi és 7 hónapi szabadságvesztésre ítélte s megállapította, hogy büntetése háromnegyed részének a kiállása után feltételes szabadságra bocsátható. A 2. és 3. alatti ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Btk. 58. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint az öt évet el nem érő szabadságvesztés esetében a főbüntetés öt év elteltével elévül. A főbüntetés elévülésének határideje azon a napon kezdődik, amelyen a büntetést kiszabó határozat jogerőre emelkedett [Btk. 59. § (1) bek.l. A terheltet az 1. alatt jelzett ügyben jogerősen 1964. június 10. napján ítélte a bíróság végrehajtásában felfüggesztett 4 hónapi szabadságvesztésre és e büntetés elévülését a Btk. 59. §-ának (3) bekezdése szerint félbeszakító intézkedés csupán 1970. december 23. napján történt, amikor a 2. alatt jelzett ügyben az első fokon hozott nem jogerős ítélettel elrendelték a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását. Ez utóbbi rendelkezés törvénysértő volt, mivel ekkor a büntetés végrehajthatósága a Btk. 57. §-ának b) pontjában foglalt elévülés okából megszűnt. Mindezek folyományaként törvénysértő a 3. alatt jelzett összbüntetési ítélet, amely olyan szabadságvesztés főbüntetés tekintetében rendelkezett, amelynek végrehajthatósága kizárt volt. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a 2. alatt jelzett bíróságok ítéleteinek az 1. alatt jelzett ítélettel kiszabott 4 hónapi felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását elrendelő rendelkezése, továbbá ebből kifolyóan a 3. alatt jelzett összbüntetést kiszabó ítélet törvénysértő. Ezért a Be. 290. §-ának (3) bekezdése alapján az említett határozatokat fent írt részükben, illetve az összbüntetési ítéletet teljes terjedelmében hatályon kívül helyezte és az összbüntetésbe foglalást mellőzte. (Legf. Bír. B. törv. II. 291/1977. sz.) (356/1977.) 60