Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

lehetőségének a meggátolása szempontjából vizsgálandó, viszont önmagában a zárcsere az akadályozásnak csupán előfeltétele lehet, ám ettől függetlenül a zárat kicserélő személy a bármikori bemenetelt más módon is lehetővé teheti. A Btk. 29. §-ának (1) bekezdésében megjelölt határidő még folytatólagos elkövetés esetén sem teszi lehetővé, hogy az ítélethozatalig terjedő időpontig megvalósított cselekmény üldözhető legyen, csakis abban az esetben, ha újabb magánindítványt terjesztenek elő, amely a megelőző 30 nap alatt történt tényleges események büntetőjogi elbírálására nyújthat alapot. A magán vádló jogi képviselőjének vádkiterjesztő nyilatkozata egyébként azért is alaptalan, mert ez a puszta jelentés nélkülöz mindennemű tényállásbeli adatot — holott a vád tárgyát az abban előadott tények alkotják —, annál is inkább, mivel S. M. tanú szerint 1974 szeptemberében akartak — ismételten eredménytelenül — bejutni a lakásba és azt követően ott már többet nem jártak, viszont a magán vádló szerint 1974 novemberében a terhelt felesége őt a lakásba beengedte, bár kulcsa az ajtóhoz ekkor sem volt. A fentiekben kifejtettek szerint tehát kiemelkedő jelentősége van annak a körülménynek, hogy a feljelentésben írt cselekmény július 16. napján avagy egy hónappal korábban történt-e, ugyanis az utóbbi esetben a Be. 213. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a büntető eljárás megszüntetésének van helye. A másodfokú bíróság törvénysértéssel járt el, amikor nem észlelte az ítéletnek a fentiekben részletezett — megalapozatlanságot eredményező — hibáit s azokat a Be. 274. §-ának (1) bekezdése alapján történő kiküszöbölése iránt semmit nem tett, hanem a megalapozatlan ítéletet megváltoztatva csupán a pénzbüntetést mérsékelte. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 290. §-ának (1) bekezdése értelmében megállapította, hogy az eljárt első fokú bíróság ítélete megalapozatlan, míg a másodfokú bíróság határozata törvénysértő, ezért az utóbbi ítéletét hatályon kívül helyezte s az ügyet új eljárás lefolytatására visszaküldte. (Legf. Bír. B. törv. V. 1171/1976. sz.) (135/1977.) 7881. A magánindítvány előterjesztésére nyitvaálló 30 napos határidő a folyóiratban megjelent, rágalmazást tartalmazó cikk esetében sem annak megjelenésétől, hanem attól a naptól számítandó, amelyen a magánindítványra jogosult az elkövető kilétéről tudomást szerzett. A magánvádló a járásbírósághoz 1977. március 21-én érkezett feljelentésében sajtó útján elkövetett rágalmazás miatt magánindítványt terjesztett elő. Feljelentéséhez csatolta a „Budapest" c. folyóiratnak 1977. évi 1. számát, melyben a vádlott tollából cikk jelent meg. A feljelentés alapja a cikknek a vádlott személyére utaló része. Az első fokú bíróság a büntető eljárást a Be. 317. §-a alapján megszüntette. A végzés indokolásában az első fokú bíróság hivatkozott a magánindítvány előterjesztésének a Btk. 29. §-ának (1) bekezdésében írt határidejére és arra, hogy a folyóirat 1977. évi 1. számában jelent meg a cikk a cikkíró nevének feltüntetésével, az 1977. március 21-én érkezett magánindítvány tehát elkésett. A végzés ellen a magánvádló a törvényes határidőn belül fellebbezéssel élt. Fellebbezésének indokolásában előadta, hogy a sérelmezett cikket tartalmazó folyóiratot nem járatja, a cikkről 1977. február 23-án szerzett tu43