Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

szolúte alkalmatlannak tekinti az eszközt, ha az az eset konkrét alakulásától függetlenül, természeténél fogva (in abstracto) alkalmatlan a törvényi tényálláshoz tartozó eredmény előidézésére, míg relatíve alkalmatlan az eszköz, ha csak bizonyos esetekben, más feltételek mellett alkalmas az eredmény előidézésére, a konkrét eset alakulása körében (in concreto) azonban a célzott hatás kiválasztására nem volt alkalmas. A Btk. 10. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében, ha a kísérletet alkalmatlan eszközzel követték el, a büntetés korlátlan enyhítésének vagy a büntetés kiszabása mellőzésének is helye lehet. A jogszabály tehát nem tesz különbséget az eszköz abszolúte vagy relatíve alkalmatlan jellege között, amiből következik, hogy minden olyan esetben, amikor az eszköz bármely okból alkalmatlan a szándékolt eredmény előidézésére, az elkövető büntetőjogi felelősségét meg kell állapítani, a cselekmény minősítése a szándékolt bűncselekmény kísérleteként értékelendő és csupán a büntetés kiszabása során van lehetőség a Btk. 69. §-ának alkalmazására, illetőleg a Btk. 10. §-ának (2) bekezdése alapján a büntetés kiszabásának mellőzésére [Be. 213. §-a (1) bekezdésének e) pontja]. Az ítélkezési gyakorlat azt a ténykérdést, hogy a bűncselekmény elkövetéséhez használt eszköz az eredmény előidézésére alkalmas volt-e vagy sem, nem elvontan, hanem az elkövetés konkrét körülményeinek gondos vizsgálata útján állapítja meg. Ha a konkrét feltételek mellett az eszköz ténylegesen alkalmas volt a szándékolt eredmény előidézésére, a büntetés korlátlan enyhítésére vagy a büntetés kiszabása mellőzésére nem kerülhet sor. Abban az esetben viszont, ha az eszköz a konkrét adottságok mellett nem volt alkalmas a célzott eredmény előidézésére, úgy abban az esetben is alkalmazható a Btk. 10. §-ának (2) bekezdésében foglalt lehetőség, ha más adottságok, eltérő feltételek, illetőleg nagyobb mennyiségben vagy mértékben való alkalmazása esetén az eszköz alkalmas lett volna az eredmény előidézésére (BJD 4633. sz.). A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az adott feltételek mellett a vádlott által a bűncselekmény elkövetéséhez használt propán-bután gáz alkalmas volt az emberölés elkövetésére. Utal a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési eljárásban felvett bizonyítás eredményeként tett arra a ténymegállapításra, hogy már a vádlott által a sértettek lakrészébe ténylegesen bebocsátott gáz mennyisége az egyenlőtlen eloszlás folytán a gázrobbanás veszélyhelyzetét ténylegesen létrehozta, a gázpalackban tárolt teljes menynyiség bebocsátása esetén pedig a gázrobbanás teljes bizonyossággal bekövetkezett volna. A vádlott a propán-bután gázt mérgezőnek hitte s abban a téves tudatban volt, hogy leánya, veje és unokái gázmérgezés következtében fogják elveszíteni életüket. Ennek a körülménynek azonban a bűncselekmény megvalósulása, illetőleg az elkövetés eszközének alkalmassága szempontjából nincs jelentősége. A vádlott szándéka családtagjai életének kioltására irányult, e szándékot valóra váltva tényállásszerű ölési magatartást tanúsított, így az okfolyamat lényege szempontjából teljesen közömbös, hogy a halál mérgezés, vagy a vádlott célzatos magatartására visszavezethető és a gázrobbanás folytán létrejövő súlyos égési sérülések folytán következett volna be. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Btk. 10. §-ának (2) bekez-. désében foglaltak alkalmazására törvényes lehetőséget nem látott. 20