Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

T. I. a kihallgatása során a valóságnak megfelelően mondta el a történteket. Előadta, hogy tőle sem a vádlott, sem pedig a fia nem vásárolt kukoricát. A fentiek szerint irányadó [Be. 239. § (1) bekezdés] tényállásból a járásbíróság tévesen vont következtetést a vádlott bűnösségére. Elöljáróban kiemeli a megyei bíróság, hogy a vádban megjelölt és a vádlott terhére az első fokú ítéletben meg is állapított vétség (Btk. 182. §) lényegében — szabálysértési hatóság előtti — hamis tanúzásra irányuló eredménytelen felbujtás. Ebből következik, hogy a vádlotti tevékenységnek kifejezetten arra kell irányulnia, hogy az eredménytelenül felbujtott személy az említett hatóság előtt — lényeges körülményre nézve — hamis vallomást tegyen. Az elbírált esetben viszont sem a vádirat, sem pedig az ítéleti tényállás nem tartalmaz olyan adatot, hogy a vádlott T. L-t hamis tanúvallomás megtételére akarta volna rábírni: csupán az történt, hogy egy valótlan tartalmú, azaz hamis magánokirat készítésére hívta őt fel. így a vád tárgyává tett bűntett törvényi tényállása nem valósult meg (BJD 6070. sz.). De nem valósult meg más bűncselekmény sem. A vádlottnak a vádban és az első fokú ítéletben is leírt cselekménye kapcsán a magánokirat-hamisítás vétsége (Btk. 222. §) jöhetne szóba. Bűnössége azonban ebben a bűncselekményben sem állapítható meg. A Btk. 222. §-a ugyanis a hamis vagy hamisított magánokirat felhasználását pönalizálja. A kísérlet — fogalmilag — csak a felhasználáshoz kapcsolódhat. Az adott esetben így a vádlotti magatartás — az az által felhasználni kívánt hamis magánokirat készítésére való eredménytelen rábírás — csak a magánokirat-hamisítás vétsége előkészületeként [Btk. 11. § (1) bekezdés] értékelhető. A magánokirat-hamisítás vétségének előkészülete viszont nem bűncselekmény. A fentiekre tekintettel a megyei bíróság a vádlottat a szabálysértési ügyben hamis tanúzásra rábírás vétsége miatt, ellene emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdése a) pontjának első fordulatában írt okból felmentette, mert a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény. (Székesfehérvári Megyei Bíróság Bf„ 663/1976.sz.) (315/1977.) Fogolyszökés 185. § 8035. Fogolyszökés bűntettét nem követheti el az a szabadságvesztésre elítélt, akinek — szabálytalanul — őrzés nélküli kórházba kihelyezését rendelték el és onnan önkényesen eltávozott. A tényállás szerint a szabadságvesztését töltő vádlott 1975. október 8. napján injekciós tűt nyelt, ami miatt gyors orvosi beavatkozásra volt szükség. Szegedről a tököli rabkórházba szállították, ahol a műtétet nem vállalták, ezért a Budapesti János Kórházba vitték. Ott az orvosoknak átadták és a vádlottat figyelmeztették, hogy továbbra is a büntetését tölti, a szabadságvesztését nem szakították meg. A bv. parancsnok a vádlottnak — súlyos egészségi állapota miatt — az őrzés nélküli kihelyezését rendelte el. 1975. október 9-re a vádlott szállítható állapotban volt, erről a kezelőorvos a Büntetésvégrehajtási Intézetet távbeszélőn értesítette. A rabszállító kocsival megjelentek a kórház területén, a vádlott azonban egy ismeretlen személy178