Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

igazoltatási szándékkal L. L. után ment, mire L. L. a fejére ütött, L. G. pedig hasba rúgta. Az egyenruhában levő rendőr azzal, hogy a terhelteket nyilvános helyen tanúsított garázda magatartásuk miatt rendreutasította, kifejezésre juttatta, hogy a közrendet fenyegető veszély miatt hivatali hatalmából fakadó jogait érvényesíti. A szolgálatban nem levő rendőr rendreutasító intézkedésével szolgálatba helyezte magát. Arról, hogy a rendőr az intézkedésével szolgálatba helyezte magát, a terhelteknek is tudomásuk volt, amit az a tény is bizonyít, hogy a L. L. által a rendőrre tett becsületsértő kijelentés elhangzása után a terheltek az igazoltatás céljából közeledő rendőrt tettleg bántalmazták és ezzel az igazoltatással kapcsolatos hivatali kötelességének teljesítésében erőszakkal akadályozták. A terhelteknek a tényállásban foglalt magatartása azonban nemcsak a Btk. 155. §-ának (1) bekezdésében meghatározott hivatalos személy elleni erőszak bűntettének, hanem a Btk. 219. §-a (1) bekezdésének első tételében meghatározott garázdaság bűntettének törvényi tényállását is maradéktalanul kitölti. Az ittas állapotban levő L. L. ugyanis nyilvános helyen egy általa nem ismert nőre, minden előzmény nélkül becsületsértő kijelentést tett, majd durván szidalmazta az őt figyelmeztető és a cukrászdából őt kivezető felszolgálót. Ezután L. G. megfenyegette a felszolgálót. Amikor pedig a rendőr a terhelteket rendreutasította, L. L. vele szemben becsületsértő kijelentést tett. A terheltek magatartása tehát feltűnően, hangsúlyozottan közösségellenes volt. A terhelteknek a hivatalos személy elleni erőszak bűntettét és a garázdaság bűntettét megvalósító cselekménye között tárgyi összefüggés van. E kapcsolat lényegileg a cselekmények történéséhez fűződik. A garázda magatartás és a hivatalos személy elleni erőszak elkövetése folyamatosan történt, folyamatos tevékenységláncolatot alkot. A cselekmények időbelileg összefüggésben vannak és térbelileg azonosak. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a terheltek cselekményét a Btk. 155. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (3) bekezdés d) pontja szerint minősülő hivatalos személy elleni erőszak bűntettének — amellyel összefüggően garázdaságot is követtek el — minősítette (BK 504.). Törvényt sértett tehát az első fokú bíróság, amikor a terheltek cselekményét hivatalos személy elleni erőszak bűntette alapesetének, a másodfokú bíróság pedig, amikor garázdaság bűntettének minősítette. A büntetés kiszabásánál a Legfelsőbb Bíróság L. L. terhelt vonatkozásában súlyosító körülményként értékelte, hogy jelen cselekményét a korábbi büntetés végrehajtása felfüggesztésének próbaideje alatt követte el, és hogy a hasonló jellegű erőszakos cselekmények elszaporodtak, míg enyhítő körülményt nem észlelt. Ezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a terhelttel szemben a jogerősen kiszabott szabadságvesztést lényegesen felemelte. A Legfelsőbb Bíróság a terheltet büntetett előéletére és a cselekmény nagyobb tárgyi súlyára tekintettel a főbüntetéssel arányos tartamban a Btk. 49. §-a alapján a közügyektől eltiltotta. A szabadságvesztésnek szigorított börtönben való végrehajtása a Btk. 38/B. §-ának a) pontján, a feltételes szabadságra bocsátás kizárása a Btk. 39. §-a (2) bekezdésének a) pontján alapul. L. G. terhelt vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróság súlyosító körülményként értékelte a hasonló jellegű erőszakos cselekmények elszaporodottságát, 165