Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

rányt. Ezért a községi tanács ülésén a körzeti megbízott rendőr főtörzsőr­mester vádlott figyelmét többször felhívták, hogy a sértettel szemben ke­ményebben lépjen fel. A helyi községi tanács elnöke a vádlottal szembeni eljárás során arról tett vallomást, hogy a sértett rendbontó magatartása a község vezetőit is foglal­koztatta és a vádlott fellépésére inkább az elnéző humanitás volt a jellemző, mintsem hogy alaptalanul tett volna bárki ellen feljelentést. Ugyanakkor az első fokú tárgyalás anyaga szerint a sértettet katonai szol­gálatból ideggyengeség miatt a szolgálati ideje letöltése előtt leszerelték. A rendőr főtörzsőrmester körzeti megbízott vádlott ezek után — a fentiek ismeretében — kezdeményezte a sértett gépjárművezetői engedélyének be­vonását, továbbá alkoholelvonó-kezelésének elrendelését is. Emellett vere­kedés szabálysértése miatt feljelentette. Az illetékes hatóságok és szervek az eljárást lefolytatták, a sértett ellen azonban semmiféle intézkedést nem hoztak, mivel a kivizsgálás folyamán elmarasztalására — álláspontjuk sze­rint — kellő adat nem merült fel. Ezzel egyidejűleg büntető eljárás indult a sértettel szembeni eljárást kez­deményező rendőr vádlott ellen. A vád álláspontja szerint a vádlott a sértett ellen hivatali helyzetével visszaélve, jogtalan hátrány okozása céljából járt el. Az első fokú bíróság a vádlottat az ellene folytatólagosan elkövetett hi­vatali visszaélés miatt emelt vád alól felmentette. A felmentő ítélet elleni perorvoslatot a Legfelsőbb Bíróság alaptalannak találta. Az első fokú tárgyalás anyagából kitűnik, hogy a vádlott kezdeményezése után az illetékes rendőrhatóság közlekedésrendészeti osztálya megkereste az egészségügyi hatóságot: nyilatkozzon, hogy a sértett egészségi állapotára tekintettel alkalmas-e jármű vezetésére. Az egészségügyi hatóság úgy nyi­latkozott, hogy szükséges a sértettet pályaalkalmassági vizsgálatra küldeni és a jogosítvány bevonása már e vizsgálat előtt is indokolt. Ez után került sor arra, hogy az illetékes rendőrhatóság a sértett vezetői engedélyét ideig­lenesen az 1/1976. (I. 10.) BM számú rendelet 5. és 6. §-a alapján bevonta. Mivel azonban a pályaalkalmassági vizsgán később járművezetésre alkal­masnak találták, a sértett a jogosítványát visszakapta. Az alkoholelvonó-kezelés kérdésében pedig a vádlott az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény végrehajtásáról kiadott 15/1972. (VIII. 5.) EüM számú rendelet 67. §-ának (2) bekezdése alapján járt el és jelentését az ille­tékes elöljáró szervéhez továbbította. Ezután került sor arra, hogy az első fokú hatóság kötelezte a sértettet alkoholelvonó-kezelésre, a másodfokú ha­tóság azonban széleskörű bizonyítási eljárás után az első fokú határozatot megsemmisítette. A verekedés szabálysértése miatti feljelentést a vádlott a Rendőrségi Szolgálatról szóló 39/1974. (XI. 1.) MT számú rendelet 13. §-ának (6) bekez­dése, illetve a Rendőrség Szolgálati Szabályzatának 336. és 337. pontja alap­ján tette, mely rendelkezések kötelezik, illetve feljogosítják a rendőrség tagját ilyen esetben feljelentés megtételére. Ezek szerint az észlelt és figyel­meztetéssel meg nem előzhető vagy meg nem szüntethető szabálysértések­ről, illetőleg bűncselekményekről a rendőrnek feljelentést kell írnia. A fel­jelentés után azonban a szabálysértési hatóság úgy találta, hogy az általa megvizsgált bizonyítékok nem elegendők a szabálysértés megállapítására. Nem vitás tehát, hogy a körzeti megbízott rendőr vádlottnak a sértettel kapcsolatban olyan adatok jutottak birtokába, amelyek miatt jogosult, il­158

Next

/
Thumbnails
Contents