Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

együttes mentesítés kimondása kizárólag a bírósági rehabilitáció alapján lehetséges. A fenti törvényi szabályozásból következik, hogy a Be. 381. §-a alapján lefolytatott különleges eljárás során a bíróságnak valamennyi elítélés tekintetében az egyes ítéletekben kiszabott büntetések nemétől függetlenül vizsgálni kell a Btk. 81. §-ának (2) bekezdésében részletezett érdemességi feltételek meglétét. E törvényi rendelkezést figyelmen kívül hagyva járt el a Legfelsőbb Bíróság, amikor a terheltnek kizárólag a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa által kiszabott szabadságvesztés büntetése tekintetében vizsgálta a mentesítési feltételek meglétét, s ugyanakkor nem vizsgálta ugyanezt a m-i járásbíróság ítélete viszonylatában. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a mentesítés tárgyában hozott végzés ez okból törvénysértő, s ezért azt az említett törvényhely (3) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján hatályon kívül helyezte. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvással megtámadott végzése a terhelt súlyosabb megítélés alá eső cselekménye vonatkozásában a szabadságvesztés kitöltése után tanúsított magatartását és egész életvitelét körültekintően tisztázta és megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a terhelt ezen elítélés tekintetében a bírósági mentesítés megadására érdemesnek mutatkozik. A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa vizsgálva a terheltnek az ittas járművezetéssel kapcsolatos elítélését, úgy találta, hogy ezen elítélése tekintetében ugyancsak fennáll a Btk. 81. §-ának (2) bekezdésében foglalt érdemesség. A kifogástalan életvitelű terhelt 1963. szeptember 15. napján apjának segített a szüretelésben, alkalmilag fogyasztott szeszes italt, ezt követően pedig M. területén motorkerékpárral részt vett a forgalomban. A vétséget megvalósító cselekmény elkövetése miatt pénzbüntetésre való elítélés a korábbi, súlyosabb megítélés alá eső cselekmény mellett is érdemessé teszi a terheltet a bírósági mentesítés megadására, s ezért a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanács — egyetértésben a törvényességi óvásban foglalt legfőbb ügyészi állásponttal — a Btk. 81. §-a, illetőleg a Btk. 83. §-ának (2) bekezdése alapján — figyelemmel a Be. 381. §-ának (2) bekezdésére — mentesítette a terheltet mindkét elítéléséhez fűződő hátrányos következmények alól. (Legf. Bír. Eln. Tan. B. törv. 617/1976. sz.) (342/1976.) 7978. A bírósági mentesítés iránti kérelemnek az érdemesség hiánya okából való elutasítása általában nem foghat helyt az elítélt meghallgatása, bizonyítás felvétele esetén pedig — tárgyalás nélkül. A megyei bíróság végzésével Cs. J. bírósági mentesítés iránti kérelmét elutasította. A végzés ellen Cs. J. fellebbezést jelentett be. A legfőbb ügyész átiratában indítványozta a megyei bíróság által hozott végzés hatályon kívül helyezését. A Legfelsőbb Bíróság mind a legfőbb ügyész indítványát, mind Cs. J. fellebbezését alaposnak találta. A megyei bíróság a Be. 381. §-ának (2) bekezdésében, illetve a Be. 356. §-a (2) bekezdésének d) pontjában írt szabályt megsértette, amikor a kérelmet 126