Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

mény miatt szabadságvesztésre ítélik, s emiatt el kell rendelni a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását. Ezért a Legfelsőbb Bíróság O. György II. r. vádlottnak a feltételes szabadságra bocsátásból való kizárását mellőzte. (Legf. Bír. Bf. II. 735/ 1973. sz.) (46/1974.) 7104. A feltételes szabadságra bocsátásból ki kell zárni azt a terheltet is, akit akár szándékos, akár gondatlan bűncselekmény miatt kiszabott és végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt elkövetett bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélnek. 1. A kerületi bíróság 1971. november 17-én kelt ítéletével a terheltet foglalkozás körében elkövetett, súlyos testi sértést okozó gondatlan veszélyeztetés miatt 6 hónapi szabadságvesztésre és 1500 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A másodfokon eljárt bíróság 1972. március 20-án kelt ítéletével az első fokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a terhelt cselekményét maradandó testi fogyatékosságot okozó, gondatlanul elkövetett közlekedési vétségnek minősítette [Btk. 194/A. § (2) bek. b) pont], és ezért a felfüggesztés érintetlenül hagyása mellett 10 hónapi szabadságvesztésre, valamint 2000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte. 2. Ezt követően a terheltet a járásbíróság 1972. november 23-án kelt ítéletével, illetve a másodfokon eljárt megyei bíróság 1973. január 26-án kelt végzésével súlyos testi sértést okozó, gondatlanul elkövetett közlekedési vétség miatt [Btk. 194/A. § (1) bek.] 6 hónapi szabadságvesztésre, valamint a járművezetéstől 3 évi eltiltásra ítélte. Egyben elrendelte az 1. alatt ismertetett ügyben kiszabott 10 hónapi szabadságvesztés utólagos végrehajtását, mert a terhelt az újabb bűncselekményt 1972. május 18. napján, tehát a próbaidő alatt követte el. 3. A járásbíróság 1973. március 5-én jogerőre emelkedett ítéletével az 1. és 2. alatti ítéletekkel kiszabott szabadságvesztéseket összbüntetésbe foglalta és a terheltét 1 évi és 3 hónapi szabadságvesztésre ítélte, melyet fogházban rendelt végrehajtani. 4. 1973. április 11-én törvényességi óvást emeltek a 2. és 3. alatt megjelölt ítéletek ellen, a feltételes szabadságra bocsátásból való kizárás kimondásának elmulasztása miatt. A Legfelsőbb Bíróság az 1973. május hó 22-én kelt határozatával a törvényességi óvást elutasította, éspedig lényegében azzal az indokolással, hogy a Btk. 39. §-a (2) bekezdésének c) pontja a felfüggesztett szabadságvesztésre nem alkalmazható. Az 1973. november 9-én emelt törvényességi óvás szerint a 3. alatti összbüntetési ítélet vonatkozásában a szabadságvesztés csökkentésének a mértéke kevés volt, nem állt arányban a két büntetés egyhuzamban való kiállásából származó hátránnyal. Továbbá tévesen mulasztották el kizárni a terheltet a feltételes szabadságra bocsátásból a 2., 3. és 4. alatt ismertetett határozatokban. Az Elnökségi Tanács a törvényességi óvást alaposnak találta. A 3. alatti ítéletben a járásbíróság 10 hónapi és 6 hónapi, összesen tehát 1 évi és 4 hónapi szabadságvesztést foglalt összbüntetésbe, és annak 67