Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

augusztus 13-án meghalt, ami egyébként a közjegyzői iratokkal is megállapítható volt. Erre figyelemmel az első fokú bíróság a Btk. 30. §-ának a) pontjára, a Be. 208. §-ának (1) bekezdésére és 213. §-a (1) bekezdésének a) pontiára utalással a „büntető eljárást" megszüntette. A Btk. 30. §-ának a) pontja büntethetőséget megszüntető okként jelöli meg az elkövető halálát. A Be. 208. §-ának (1) bekezdésében és a 213. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezések egybevetéséből azonban nyilvánvaló, hogy az elkövető halála miatt csak valamely bűncselekmény miatt ellene indult és jogerős ügydöntő határozattal be nem fejezett, tehát még folyamatban levő büntető eljárást kell és lehet megszüntetni. A jelen esetben a vádlott ellen indult büntető eljárás jogerős felmentő ítélettel befejeződött, így a büntető eljárás megszüntetésére csak perújítás vagy törvényességi óvás folytán hozandó határozattal kerülhetne sor. Ezeket az eseteket kivéve, a már jogerősen elbírált cselekmény tekintetében a büntető eljárást az utóbb bekövetkezett halál miatt a Be. 13. §-ának d) pontja értelmében nem lehet megszüntetni, de nem lehet az ugyané törvényhely c) pontjára utalással sem, mert az eljárás jogerős befejezése után bekövetkező halál nem büntethetőséget, vagyis a büntető eljárás megindítását vagy folytatását kizáró, hanem olyan ok, amely miatt a kiszabott büntetés vagy az alkalmazott intézkedés végrehajthatósága szűnik meg. A jelen esetben természetesen nem lehet szó a kényszergyógykezelt egészségi állapotának a Be. 373. §-a szerinti különleges eljárásban való felülvizsgálatáról, de arról sem, hogy az ilyen felülvizsgálatot célzó különleges eljárást a bíróság büntethetőséget kizáró ok felmerülte címén megszüntesse, hanem csupán annak megállapításáról, hogy a jogerős ítélettel elrendelt kényszergyógykezelés további végrehajthatósága a gyógykezelt halála folytán megszűnt. A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság az első fokú bíróság végzését az alapos ügyészi fellebbezés folytán a Be. 268. §-a értelmében alkalmazandó 260. § alapján megváltoztatta és csupán annak megállapítására szorítkozott, hogy a kényszergyógykezelés végrehajthatósága megszűnt. (Pécsi Megyei Bíróság I. B. 230/1974. sz.) (333/1974.) 30. § c) pont 7086. A cukorbetegség nem tekinthető olyan gyógyíthatatlan súlyos betegségnek, amely a közkegyelem alkalmazásának alapjául szolgálhat. Az első fokú bíróság a vádlottat üzérkedés bűntette miatt elítélte. A védő fellebbezésében kérte vizsgálat tárgyává tenni azt a tényt, hogy a vádlott igazoltan cukorbetegségben szenved. Álláspontja szerint ez a közkegyelem gyakorlásáról szóló 1975. évi 7. sz. tvr. 1. §-a (1) bekezdésének d) pontja II. fordulatában meghatározott „gyógyíthatatlan súlyos betegség"-nek minősül, ami maga után kell hogy vonja e jogszabálynak a vádlott javára történő alkalmazását. A vádlott igazoltan súlyos betegségben szenved, az iratokhoz csatolt 55