Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

tárgyalást. A tárgyaláson a vádlott azt adta elő, hogy őt a sértett megszúrta dulakodás közben, aminek következtében 8 napon belül gyógyuló sérülést okozott. Ezért annak ellenére, hogy korábban nem tett feljelentést a sértett ellen, a tárgyaláson könnyű testi sértés vétsége miatt kérte a megbüntetését. Az első fokú bíróság a fenti tényállás alapján a vádlottat súlyos testi sértés bűntette miatt 2000 forint, míg a sértettet, illetőleg akkor már az 1973. július 30-i viszonvád alapján: viszonvádlottat, könnyű testi sértés vétsége miatt 1000 forint pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet ellen ez utóbbi jelentett be fellebbezést, felmentése végett. A fellebbezés alapos. Az első fokú bíróság a Btk. 29. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel viszonvád alapján bírálta el a viszonvádlott cselekményét. E vád alapján azonban az első fokú bíróság törvénysértően járt el. A Btk. 29. §-ának (2) bekezdése alapján ugyanis csak kölcsönösen elkövetett könnyű testi sértés, rágalmazás vagy becsületsértés esetében van helye viszonvádnak, és nincs lehetőség erre súlyos testi sértés bűntette miatt indult eljárás során. A viszonvádlott cselekményét önálló vád alapján sem bírálhatta el az első fokú bíróság, mert a Btk. 29. §-ának (1) bekezdésében megszabott 30 napon túl terjesztették elő a magánindítványt. Ez az indítvány elkésett, figyelemmel arra, hogy 1973. április 23. napjától július 30-ig több mint három hónap telt el. A fent kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság a viszonvádlottal szemben az eljárást megszüntette, mert az első fokú bíróság magánindítvány hiányában hozott ítéletet. (Gyulai Megyei Bíróság Bf. 455/1973. sz.) (140/1974.) 29. § (4) bek. 7082. Ha a magánvádló a vele szemben több személy által elkövetett könnyű testi sértés vétsége miatt csak az egyik elkövető ellen terjeszt elő magánindítványt, a hatóságnak ki kell oktatnia, hogy a magánindítványa valamennyi elkövetővel szemben hatályos. A magán vádló a sérelmére elkövetett könnyű testi sértés miatt a járási rendőrkapitányságon feljelentést tett, de elkövetőként csak Gy. Ernő vádlottat nevezte meg. Ennek folytán a büntető eljárás csak Gy. Ernő vádlottal szemben indult meg. Az első fokú tárgyaláson azonban az első fokú bíróság által is megbízhatónak ítélt terhelő vallomások hangzottak el arra vonatkozóan, hogy a magánvádlót a vádlott nem egyedül, hanem a sógorával, I. Lajossal közösen bántalmazta a vádbeli alkalommal. Az első fokú bírósági tárgyaláson a Be. 4. §-ának (3) bekezdésében írt rendelkezés ellenére a tanács elnöke nem figyelmeztette a magánvádlót arra a jogára, hogy a vádlott sógora ellen is kiterjesztheti a vádat, mivel a Btk. 29. §-ának (4) bekezdése szerint a törvényes határidőben előterjesztett magánindítványa valamennyi elkövetővel szemben hatályos. Az első fokú bíróság eljárásának ezt a hiányosságát a fellebbezési tárgyaláson a megyei bíróság pótolta. A jogban járatlan magán vádló a vádkiterjesztési jogára történt figyelmeztetés után kijelentette, hogy 53