Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

miatt emelt vád alól történt felmentését a Btk. 25. §-ának (1) bekezdésére alapította. [Be. 214. § (3) bek. c) pontja]. (Legf. Bír. Bf. I. 198/1975. sz.) (441/1975.) 25. § (3) bek. I. ford. 7073. Jogos védelem címén büntethetőséget kizáró okból kell felmenteni a súlyos testi sértést elkövető terheltet, ha menthető felindulása folytán az elhárítás szükséges mértékét képtelen volt felismerni. A kerületi bíróság a terheltet súlyos testi sértés bűntette miatt 1 évi próbaidőre felfüggesztett 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A tényállás szerint a terhelt a vádbeli időben egy lakásban élt apósával, a sértettel, aki iszákos életvezetésű és durva magatartású ember. Feleségétől ezért több ízben is külön élt, de felesége mindig megbocsátott neki és ezért visszaköltözött a közös lakásba. 1971. szeptember 10. napján a sértett ismét ittas állapotban tért haza s feleségével előbb veszekedett, majd reá támadt, miért is az segítségért kiáltozott. Amikor a terhelt a segély kiáltásra a sértett szobájába belépett, az éppen feleségét ütlegelte. Felszólította a sértettet, hogy hagyjon fel a verekedéssel, majd másnap mindent megbeszélnek. A sértett a felszólításnak nem tett eleget, előbb hadonászott a terhelt felé, majd meg is ütötte őt. A terhelt erre visszaütött. A sértett széket ragadott, amit a terhelt kirántott a kezéből és azzal ütlegelni kezdte. A sértetti magatartás folytán olyan izgalmi állapotba jutott, hogy a felindultsága következtében tudata beszűkült és a sértettet még akkor is bántalmazni akarta, amikor a rendőrjárőr a helyszínen volt. A sértett a székkel történt ütlegelés következtében a bal kar singcsontjának darabos törését, valamint az arcán kisebb repesztett és horzsolásos sérüléseket szenvedett. A csonttörés gyógy tartama 8—10 hétre tehető. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A sértett az iratok tartalmából kitűnően közel 10 évet töltött börtönben, javarészt erőszakos bűncselekményekért. Ez a körülmény a terheltben nyilvánvalóan fokozta a védelem szükséges mértékének helytelen megítélését. A sértett felesége azzal kiáltozott segítségért, hogy a sértett őt megöli. A terhelt felhívásának a sértett nem engedelmeskedett, hanem vele szemben is támadólag lépett fel. Ez a körülmény, valamint a sértettnek hosszú idő óta tartó durva és tűrhetetlen magatartása oly mérvű felindulást váltott ki a terheltből, mely állapotában tudata erősen beszűkült, részleges emlékezetkiesés következett be és ennek folytán képtelen volt felismerni a védekezés szükséges mértékének a határát. A terhelt ezekre a körülményekre az eljárás egész folyamata alatt egyértelműen hivatkozott, és ezt lényegében az eljárt kerületi bíróság tényként is megállapította, amikor arra utalt: a terhelt olyan felindult állapotba került, hogy magatartásában még a rendőrjárőr jelenléte sem okozott változást. Mindebből a Legfelsőbb Bíróság arra vont következtetést, hogy a ter48