Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

elhárítás szükséges mértékét nem azért lépte túl, mert azt ijedtségből vagy menthető felindulásból képtelen volt felismerni, a jogtalan támadást elhárító a tettéért büntetőjogi felelősséggel tartozik. Ha viszont a szükséges mérték felismerésében az elkövetőt ijedtsége, illetve menthető felindulása korlátozta, ez esetben a büntetést korlátlanul enyhíteni lehet. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az adott esetben is erről van szó, a sértett a vádlott élettársát késsel a kezében hadonászva üldözte, az annak védelmére kelt vádlott hanyatt esett, a sértett pedig ráesett. A sértett a kést ugyan kiejtette a kezéből, de tovább folytatta a támadást a vádlott élettársa ellen. A vádlottban a fennálló agykárosodása tudatbeszűkülést idézett elő, és ez korlátozta az elhárítás szükséges mértékének felismerésében. Ez okból a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletének a vádlott bűncselekménye minősítéséről rendelkező részét megváltoztatta és a vádlott cselekményét a Btk. 253. §-ának (1) bekezdésében meghatározott s eszerint büntetendő emberölés bűntette Btk. 9. §-a szerinti kísérletének minősítette. (Legf. Bír. Bf. II. 980/1973. sz.) (185/1974.) 7071. A védekező magatartásnak enyhébb vagy súlyosabb következményeit — élet elleni támadásnál — a vádlott nem köteles mérlegelni. A megyei bíróság a vádlottat az ellene emberölés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól a Btk. 25. §-a (3) bekezdésének első fordulata alapján jogos védelem címén azért mentette fel, mert bár a vádlottat megtámadó személyek magatartása emberélet elleni támadást nem jelentett, a vádlott ijedtsége folytán az elhárítás szükséges mértékét felismerni képtelen volt. A megyei főügyész bejelentett fellebbezését a legfőbb ügyész fenntartotta; a vádlottnak a Btk. 25. §-ának (1) bekezdésére alapított felmentését indítványozta. A fellebbezés alapos. A tényállás szerint a vádlottat a sértett és N. E. megtámadta. A vádlott ki akart térni előlük, a sértett őt üldözte, utolérte, majd ököllel orron vágta. A további támadást a vádlott elhárította, de ő is és a sértett is a földre esett. A vádlott kibújt zakójából, hogy szabadulni tudjon, közben a sértett a társának azt kiáltotta, hogy „rúgjad, öld meg". N. E. a vádlott hátába, lábába rúgott, miközben a vádlottat késtől származó szúrás is érte. Ezt követően a vádlott a számára ismeretlen helyen futni kezdett, támadói ezután is üldözték, azt kiabálva, hogy úgyis megfogják és megölik. Futás közben a vádlott érezte, hogy a karjáról folyik a vér, félelmében elővette zsebkését, kinyitotta, továbbszaladt, majd az őt beérő és vele egyvonalban futó alakot, a sértettet futás közben mellbe szúrta. A vádlott tovább rohant, be akart menekülni egy épületbe, az ajtó zárva volt, ezért beugrott a nagy üvegajtóba és azon keresztül az épület portásfülkéjének előterébe. Az üvegcsörömpölésre előkerülő portással közölte, hogy meg akarják ölni, hívják a mentőket. A sértett életét a gyors és szakszerű orvosi kezelés megmentette. A vádlottat az üvegszilánkoktól szenvedett ütőér sérülés miatt két hétig kórházban ápolták. 45