Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

303. § (1) bek. 7624. A lopás kisebb súlyúként való minősítésének mellőzése a vád­lott előéletére és italozó életmódjára figyelemmel. Az első fokú bíróság O. Mihály vádlottat lopás vétsége miatt fogház­ban letöltendő 3 hónapi szabadságvesztésre, mellékbüntetésül 600 Ft pénzbüntetésre ítélte. Egyben kötelezte, hogy kényszereivonókezelésnek vesse alá magát. Az első fokú ítélet ellen a vádlott jelentett be fellebbezést a büntetés enyhítéséért, illetve a szabadságvesztés felfüggesztése végett. A főügyészség álláspontja szerint a vádlott fellebbezésének nincs kel­lő alapja: ezen túlmenően indítványozta a cselekmények lopás bűntet­teként való minősítését, mivel a Btk. 303. §-ának (1) bekezdése szerinti minősítés előfeltételei nincsenek meg. Az új minősítéshez képest a bün­tetésvégrehajtási fokozatot börtönben kell megállapítani. A vádlott — aki már háromszor volt büntetve — évek óta rendszere­sen és nagymértékben italozik. 1975. január 16-án napközben a nála levő 100 Ft-ot elitalozta, majd a délutáni órákban a csárda előtt letá­masztva álló és B. József né tulajdonában levő kerékpárt a rajta levő bőrönddel meglátva, elhatározta, hogy a bőröndöt eltulajdonítja. A bőröndben a sértett 1005 Ft értékű ruhaneműt szállított és a bőrön­döt a kerékpár csomagtartójára kötötte villany kábellel. A vádlott a bő­röndöt eltulajdonítási szándékkal magához vette, a kerékpárja csomag­tartójára tette és hazafelé indult. Időközben a sértett a lopást észrevette, az elkövető keresésére indult, majd a vádlottat utolérve, felszólította a bőrönd kiadására. A vádlott azt állította, hogy a bőrönd és a benne levő ruhanemű az ő tulajdona, a vegytisztítóból hazafelé viszi. Ezután a sértett a vádlottat felszólította, hogy menjen vissza vele a csárdához, mire az arra kérte, hogy ne értesítse a rendőrséget, el lehet ezt másképpen is intézni. A bőröndben egy fehér színű dunyhahuzat, öt nagyméretű, egy kis­méretű törülköző, két lepedő, két kispárnahuzat, öt nagypárnahuzat, hét abrosz volt. A kár az eljárás során a lefoglalással megtérült. A járásbíróság a tényállást helyesen állapította meg, ezért a másodfo­kú bíróság a határozatát a Be. 239. §-ának (1) bekezdése értelmében e tényállásra alapította. Ehhez igazodóan a bűnösségre vont következte­tés helyes, a vádlott cselekményét azonban a másodfokú bíróság a járás­bíróságtól eltérően minősítette. A vádlottat 5 éven belül már három esetben ítélték el lopás miatt sza­badságvesztésre. Ezúttal a lopást az italozásával összefüggésben követ­te el. Az okozott kár kisebb ugyan (1005 Ft), az elkövető személyi körülmé­nyeire, az elkövetés módjára és a cselekmény indítékára is figyelemmel azonban a cselekmény nem kisebb súlyú [Btk. 303. § (1) bek.]. Az előbbiekben kiemeltekre tekintettel a vádlott cselekményével a Btk. 291. §-ának (1) és 296. §-ának (1) bekezdése alá eső és büntetendő lopás bűntettét valósította meg. 473

Next

/
Thumbnails
Contents