Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)
nítottak, s amelyre vonatkozóan a védettség a telekkönyvben is be volt jegyezve, az Ültetvény tervező Vállalat az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség p-i építésvezetőségéhez fordult, amely azonban nem továbbította a kérelmet az illetékes megyei múzeumhoz, hanem a kérelmet válasz nélkül hagyta. A terhelt irányításával folyó talaj-előkészítési munka során 70—90 cm mélységben forgatták meg a földet, ahonnan kövek és cserépdarabok bukkantak elő. A terhelt a birtokában levő térképek alapján abban a feltevésben volt, hogy a múlt században és a századforduló idején épült régi pincék maradványai kerültek elő. Amikor azonban június 19. napján egy hatalmas kőtömb megrongálta az ekét és mozaiktöredékek kerültek elő, intézkedett a munka leállítása felől, utasítására pedig a tsz jogtanácsosa a régészeti leletek felbukkanásáról értesítette a megyei múzeumot. A telefonüzenetre a múzeum főigazgatója gépkocsival a helyszínen megjelent ugyan, de a tsz vezetőit nem kereste fel, a további teendők érdekében konkrét intézkedést sem tett, csupán a véletlenül ott tartózkodó növénytermesztési ágazatvezetővel küldött üzenetet a tsz vezetőinek. A terhelt ennek az üzenetnek az alapján kérte fel a tsz jogtanácsosát, hogy tájékozódjék arról, vajon a terület valóban védett-e. A munka folytatását csak azt követően rendelte el, amikor telekkönyvi adatok alapján olyan megállapításra jutott, hogy a terület nem védett. A vádiratban vád tárgyává tett, a Btk. 302. §-ának (1) bekezdésébe ütköző rongálás tényállási eleme idegen vagyontárgy megsemmisítése vagy megrongálása, eredménye pedig a kár bekövetkezése. A rongálás bűncselekményének elkövetési tárgya értékkel bíró vagyontárgy, amelynél a jogszabály nem tartalmaz további megszorítást. Ebből következik, hogy a rongálás tárgya lehet mind ingó, mind ingatlan vagyontárgy, tehát a régészeti leletek abban az esetben is elkövetési tárgyai a rongálásnak, ha azok épületek, épületrészek, vagyis az ingatlan vagyon fogalma alá tartoznak. A bűncselekmény elkövetési cselekménye a vagyontárgy teljes vagy részleges megsemmisítése, mely utóbbit a törvény a „megrongálás" kifejezéssel jelöl meg. Az adott ügyben a még fel nem tárt leletek teljességének ismeretében lehet csak állást foglalni abban a kérdésben, hogy a feltételezett mozaikpadló-maradványok teljes elpusztulása következett-e be. Abból a tényből azonban, hogy a földmunka során viszonylag nagyobb mozaiklapdarabok kerültek a felszínre, arra vonható következtetés, hogy a leletek még restaurálás útján megmenthetők, tehát a földmunkálatok során a muzeális régiségeknek csupán a megrongálódása következett be. Az idegen vagyontárgy megrongálása, illetőleg megsemmisítése csak akkor bűncselekmény, ha e tevékenységgel okozati összefüggésben a vagyontárgyban kár keletkezik. Az Elnökségi Tanács tévesnek találta az eljárt bíróságok törvényességi óvással megtámadott határozatában kifejtett azt az álláspontját, hogy ebben az ügyben pénzben is kifejezhető kár nem mutatható ki, a muzeális érték a büntetőjogi megítélés szempontjából nem tekinthető kárnak. 470